Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1885
25 nak, felvilágosítja őket, mert állítása: . . . TIC Síxac sívai jrsf-I TOÓTWV ZPÖ? totk Apyovra?, wv Ixaatot. Síxaataí síat 7 4 annyit jelent, hogy a pör ezekre nézve megindítandó az archonok előtt, kiknek mindegyike törvényszéki elnök. A Sixáístv és Stxaatvjc kifejezéseket legalább ily érteményben Pollux többször használja. 7 5 így, habár az archonság az első osztály részére vala is fönntartva, de az által, hogy a többi hatóságok tárva állottak a következő két osztály előtt, hogy a négyszázak tanácsa minden ellenzési joga mellett sem volt elég erős a népgyűléssel szemben, ha az valamit keresztül vinni akart, hogy a nép a közérdek ürügye alatt a fontosabb ügyeket erőszakkal a maga törvényszéke elé hurczolhatta; a demokratia ezen veszélye ellen Solon az Areopag újjászervezésében remélt védelmet. Mielőtt ennek részletezésébe bocsájtkoznám, szükségesnek tartom jelezni, hogy a modern állami szervezetekben érvényesült szigorú körülírásaitól a hatásköröknek el kell tekintenünk. A régi államok nem voltak olyan gépek, mint a maiak, melyeknek kerekei végzik functiójukat a maguk helyén a nélkül, hogy onnét kizökkenhetnének. Régente, főleg Athénben, minden alkotó rész szabad egyén is volt, a ki, miután a maga hivatali rendeltetését végrehajtotta, közérdekből, vagy, ha úgy tetszett, magánérdekből is résztvehetett a másik alkotó résznek működésében. Az állami tanácsok valamelyikének tagja mint polgár befolyhatott az állam minden ügyébe. Tagjainak ezen szabadságát öröklé és érvényesíté azon testület is, a melyhez tartoztak. Ezért láthatjuk, hogy bírói testület pénzügyi dolgokat szabályoz, vagy hadi müveletek intézésében vesz részt; katonai hatóságok tisztán polgári ügyeket végeznek. stb. Mert pl. Athénben az állam virágzási korában sem tudták, mi az a «szakember;!) minden polgár mindenre való volt; katonának, tisztviselőnek, bírónak, szónoknak, költőnek. A nép szava, vagy a sorsvetés elég volt arra, hogy egy polgár az elszámlált szerepeket mind vigye. Ezek után lássuk az Areopag új szervezetét. Solon, mint archon, már ott találta az epheteket az Areopagon, mint bíráit az emberölés eseteinek; de ugyanott találta az eupatridák tanácsát is, mely lényeges részt vett a köztársaság kormányzásában. Solon ezen két külön testület teendőjét egy testületre ruházta. Meghagyta ugyan a régi eupatridáknak ártatlan időtöltésül a bíráskodást a Delphinionon, Prytaneumon és Phreattisban, de a főbenjáró büníigyok törvényszékét azon testületnek adta, mely új alkotmányban a köztársaság legfőbb tanácsát is képezé az Areopagéban. Solon Areopagja az új polgári osztályok elsejéből nyerte tagjait, és pedig azokból, a kik archonok valának, következőleg: archonok az első osztályból választattak évenként a népgyűlés által, de a megválasztott vizsgálatnak vettetett alá, és ha előbbi élete kifogás alá esett, a tisztség gyakorlásától eltiltatott. A kifogástalan 7 4 Demostli. c. Macart. §. 71. 7 5 Pollux- VIII. 90, 97, 121.
