Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1884

keztetni, a ki az ilyen gyilkosokat csak egy évi számkivetésre itéli.

1 A mai fölvilágosult jogfogalommal ugyan nem fér meg be nem számítható ember és büntetendő cselekmény, de Plátó fölfogása érthető korának azon nézetéből, hogy a teljes büntetlenség még a beszámíthatatlanság esetében is igazságtalan lett volna a megölt és a vallás ellen. A gyilkosság második ismérve a cselekvés és a halál közötti okság. A cselekvés alatt is nem csupán a tényleges működést értjük, hanem a mulasztást is, mely halált okoz, p. o. megölni valakit a táplálék elvonása által. A törvény ugyan csak annyit mond : ha valaki öl (sáv ti? ánoxTeívfl), és az oki összefüggés megállapítását a bíróságra bizza, de hogy ezen ismérvre nagy súlyt fektetelt, a szónokok beszédeiből beigazolható. Az aoxöysipía-nál, a durva rögtöni gyilkosságnál a tettesnek (aÜTÓysip) legszigorúbb megbüntetése az oki összefüggésnek könnyű felismerését és szigorú latba vetését föltételezte. Ha azonban a gyilkoló eszközzel (tőr, méreg, stb.) való támadást nem azonnal követte a halál, akkor a vádlónak be kellett bizonyítania azt is, hogy a halál a megsebzésnek szükségképes következménye vala. Antiphonnál a vádlott azt vitatja, hogy a szóban lévő haláleset nem a testi sértés, hanem az orvos ügyetlen ápolásának következménye;

2 és orvosok véleményére hivatkozik. Különösen a mérgezési esetekben a vádló köteles volt bebizonyítani, hogy közvetetlenül a vádlott adta be a mérget (tpápfj-axa sáv rtc ootoxtsívtj) Soúc). A beadott méreg és a bekövetkezett halál közötti szüksegképes okozati összefüggést mai napság a hullán eszközlött tudományos vizsgálat által állapítják meg, de ennek a régieknél semmi nyomára sem akadunk. Azért vajmi nehezen érte utói a méregkeverőt megérdemlett büntetése és ezért a mérgezések igen gyakoriak valának Attikában. Azonban a gyilkosságot nem csak cselekves által lehet elkövetni, hanem bűnös mulasztás által is. Gyilkos p. o. a börtönőr, a ki a rábízott foglyot, az anya, a ki gyámoltalan gyermekét gyilkolási szándékkal étel és ital nélkül hagyja, vagy az orvos, a ki műtét közben fölismeri ellenséget és e miatt félbeszakítja működését azon czélból, hogy ellensége elvérzés következteben meghaljon. Egy ilyen esetet beszél el Plátónál Eutyphro. Ennek ugyanis egyik részeg bérese megölte a ház egyik rabszolgáját. Eutyphro atyja megharagudván, a gyilkost megkötöztette és egy árokba vetette; azután pedig elküldött a jogértelmezőhöz tanácsot kérni a további teendőkre nézve. De míg a követ odajárt, azalatt a gyilkos a bilincsek között éhség és hideg miatt meghalt. Eutyphro tehát gyilkosságról vádolja atyját, (c. 4.) Ide tartozik a közvetett okság, a fölbujtás, értelmi bünszerzés (fíoúXsuaic cpóvoo 1 toúuov 5s TIC av Í'COJ; zpáisié u jiavsi; rj vóaot? v) frjpa ó-spaáTpoi S'jveyójj.evoc r) TratSía ypwasvoc. Plat. leg. 864. 2 vöv §s JtoXXaí? TÍjjispat? őatepov Tcov7]pcj> íatptp siutpscpti-si? dia. rfjv toö íatpoö [ioyi)-r

(píav xa't od Siá rác jtXrffác ájtéöavs. Antiph. 3. Tetr. 4. [3. §.