Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1884

26 ságnál. Lysias ugyanis azt monclja, hogy az ilyen az Areopag törvényei szerint eltávozik a sértett félnek városából, de ha visszamegy és valaki megöli, megbüntettetik.

1 Ennélfogva a gyilkossági kísérlet miatt száműzött bizonyos idő letelte után hazatérhetett, de ezen időnek hosszúságát nem tudjuk megállapítani. A számkivetés ezen esetben össze volt kötve vagyon-elkobzással. Azért kiált föl Lysiasnál a vádlott: «hazám és minden vagyonom veszélyben forog».

2 Ugyancsak Lysias negyedik beszédében a tpaöfia sx irpovoía? miatt vádlottat védelmezvén, ezen kifejezések mellett: Ttepi vifi rratpíSo?, ex vf

tc Ttct.ipíSo? sx(3aXeiv, ott van ezen mondat is: Ttspi zvjc jratpíSo? aoi xai TO'j (3íoo 6 áfwv soxt: hazámról és életemről van szó, továbbá ou fáp áe'.o? i'fió (eiju) 'fBÚ-fSiv fíjv sjxautoö, nem érdemlem meg, hogy kiűzessem vagyonomból.

3 Végre a véletlen emberölés (rpövoc áxoúaio?) sok elnézésben részesült ugyan,

4 annak vagyona, a ki véletlenül ölt, érintetlen maradt,

5 de azért a részes egy időre számkivetésbe ment; némelyek szerint ugyan csak egy évre, de a büntetés ideje hihetőleg tovább is terjedhetett, a mint következtetni lehet azon nagy kesergésből, melyet Antiphonnál véghezvisz az áxwv XTStvac-nak atyja.

B Végre figyelemreméltó az is, hogy az attikai büntetőjog az öngyilkosokat is bűntette, egyrészt elrettentésül a szörnyű bűntől, másrészt pedig azért, hogy az öngyilkosságnak vallás- és erkölcsellenességét feltüntesse. A hullának levágták kezét és azt külön helyén ásták el.

7 Az öngyilkosok sírja jeltelen maradt.

8 D) A megbocsátás. Általában élt az ó-kor valláserkölcsi életében azon tudat, hogy a ki embert öl, annak engesztelődnie kell a megholttal és a társadalommal; a megholttal kiengesztelődött gyilkos megtisztult és mint ilyent, bizonyos föltételek alatt a társadalom a teljes jogvédelembe visszafogadta. A görög nép vallásában is élt az engesztelés szükségessége. A mennyiben az engesztelés a megholtra vonatkozott xáfl-apatc-nak (tisztu1 aöió? [táv xatá toü; vófioo? TOU; S£ 'Apsíoo itá-foo (psúÉstai R/JV ZOÖ áSíXYjö-évTO? TCOXIV, xai sáv xatíi;), svísr/thic O-avátij) Í7jji.wo9TQasTat. Lys. c. Andoc. 15. §. 2 xai jrepi r^c -arpíSoc xai zíj? ouna<; ríj; s|j.auTOÖ ámxaTjc xtvőovsúa). Lys. c. Simon. §. 38. — §. 42. 47. 8 Lys. or. 4. §.18, 20. 4 ot vójiot TOÜC . . . axouaíw? (ájroxTivvővta?) áiSéostüí xai cp.Xov&pioíria? TtukXrfi 7)4twaav. Dem. c. Meid. §. 43. 5 ávőpotpóvwv TCÜV e?£AT

í/-'jdÓTojv, á)v rá -/pVjfiara eirittfia (mert a lefoglalt vagyon átt(j.ov). Dem. c. Aristocr. §. 45. F

I £<ri TS 7AP zy zoúzoo OTA^Ö-OPA á[3íü)TOV TO XSITO(J.SVOV TOÖ [3ÍOD SiáSto, siti TS zf/ i[iautoö azaiSía, CÖJV sít xaTopo)(ö^oo(x.at. Antiph. Tetr. 2. J3. §. 10. 7 xai sáv u? saurov Sia^TfjaTjtat, TT^V ysípa, TT)V TOÖTO -pá£aaav /wpic TOÖ icíjaatoc •&ánxo(jLSV. Aesch. or. c. Ktes. 244. 8 Plat. leg. IX. 873.