Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1884

9 ságúnak tekinteték az alanyi tényálladék megállapításánál. — A Ttpóvoia fontossága leginkább kitűnik mégis a gyilkossági kísérletnek (tpaöfia ex jrpovoía?) büntetőjogi elbírálásánál. Tpaöjia sx rpovoía? volt, ha valaki testi sértést követett el ölési szándékkal. Ezen bűn is az Areopag elé tartozott és halállal és vagyonelkobzással büntettetett épen úgy mint a gyilkosság. De ha e rcpóvoia hiányzott, akkor mint testi sértésről szóló vád (ypx'fr] aixíac) az illetékes bíróság elé utasíttatott. Jellemző Lysias beszédének azon helye, hol a tpaöf«c sx jtpovoía? miatt pörlött vádlottról ez áll: «A törvényhozók bizonyára nem azok ellen rendelték a száműzetés és vagyonelkobzás szigorú büntetését, a kik verekedés közben másnak fejét bezúzzák, mert akkor sokat kellett volna száműzniök, hanem azok ellen, a kik ölési szándékkal sebeznek. Ez esetben gondolták igazságosnak, hogy (a vétkesek) úgy bűnhődjenek, mintha megtörtént volna, a mit szándékoztak^.

1 Ebből világos, hogy a Tpaöjj.a kv. rcpovoía? alatt nem a súlyos testi sértés, hanem a mai büntető jog szerinti gyilkossági kísérlet értendő. De habár e tekintetben az attikai büntető jog megegyez is a mai jogi felfogással, más tekintetben mégis lényegesen eltér tőle. A mai büntető jog, még ha az ölési akarat megvolt is, csak akkor állapítja meg a gyilkosságot, ha az ölés előzetes megfontolással (dolus praemeditatus) történt, ha ellenben az előzetes megfontolás hiányzott és az ölés csak hevesebb fölindulás (impetus) következménye, akkor a tényt emberöléssé minősíti, még ha a vádlott a végrehajtás pillanatában akart is ölni. Ezen különbséget a dolus praemeditatas és dolus non prtemeditatus között az attikai büntető jog nem ismerte. Mindazáltal az attikai törvény ezen szigorát enyhítette a bírák nagy szabadsága az Ítélethozatalban, kik ilyen esetekben a ipaüji.a sx irpovoía?-t rpóvo; áxoóa'.ocszá minősíthették. Végre csak a jogellenesen (aSíxw;, ou őtxaúo?) véghezvitt emberölés tekinteték gyilkosságnak.

2 Valóban, valamint egyáltalában nincs bűn ezen ismérv nélkül, úgy az emberölés sem mondható e nélkül büntetendő cselekménynek. Attikában ugyan a rabszolga dolognak (res) tekinteték mint a rómaiaknál, de azért nem kell gondolni, hogy az úr szolgáját olybá veheté, mint p. o. kardját, melyet eltörhetett a nélkül, hogy azért akárki is felelősségre vonhatta volna. Habár a rabszolga nem is volt jogi személy (jogalany) és habár, szigorú jogi következtetés szerint arabszolga megölése szándékos gyilkosságnak nem volt volna is tekintendő, az idegen rabszolga megölését pedig csak ura vagyonbéli károsításának kellett volna minősíteni, ezen szigorú következtetést a büntető törvény nem vonta le a rabszolga jogi helyzetéből, mert a rabszolga megölését nem csupán vagyonbéli károsításnak vette, hanem vsív á~ó zvj tpíXtpou" ríjv ős oiv&pwzov iv 'Apeúj) Tciytp iitorfnyelv oő Jtapotnav Si ooísv aXXo ájrsXoaav r) Stóti oux EX jrpovoía? (ázwXsaev töv ciívSpa). Ethic. I. c. 16. 1 STTStxa ős xai O'jősjiíav T

(-p6arjV rcpóvo'.av sívat tpaujiatoí, 03«? [ívj árcoxTStva'. (3OOXÓJJISvoc sTptoos. Lys. or. 3. §. 4I. 41. 2 Dem. or. 20. §. 158.; or. 23. §. 74— 7B. (SS Ihynir Xl\ pn ' • • • | St8 • - ;