Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1883

— 4 —• meit fényes ünneppel dicsőíteni, visszhangra talált a gyűlés kebelében. A hang nem maradt a gyülésház termében. Megértette azt a művelt közönség, mely nemes célokért mindig tudott lelkesülni. Felkarolta az eszmét s magáévá tette. Beszéd tárgya lett, tisztúltak a nézetek, a többit biztosítá a társas élet érdeklődése. Minthogy az ünnep egy mozzanatáúl a szülőháznak emléktáblával jelölése már eleve szóba hozatott, a háznak hollétéről pedig senkinek biztos tudomása nem volt, annak kikutatására különböző irányú nyomozások indúltak meg. Különböző nézetek is merültek fel, melyek közül a legelütőbbek is megtalálták híveiket. E sorok írója is felvette a megbontott szálat, szorgalmas munkához látott, érintkezésbe lépett az illetékes körökkel. A nemzeti múzeumban folytatott kutatásaiban sikerűit egy pár nevet kiböngésznie. Mielőtt azonban e nyomokon tovább indúlt volna, az ünneplés eszméje más úton is egy lépéssel közelebb jutott a valósúláshoz, melynek fölemlítését talán a szerénység is megengedi. A nagy költő, Vörösmarty emlékére fenálló s az ő nevét viselő kör, városunk társadalmi életének nem utolsó tényezői közé tartozik. Az irodalom pártolása, az eszmék megvitatása, ünnepélyek rendezése által jelentékeny hatást tesz a közművelődés terjesztésére. Felolvasó estéket rendez nagyszámú, válogatott közönség előtt, mi által nemes versenyt tart a korhaladással. 1882. dec 1 én, Vörösmartynk születése évfordulóján csekélységem is szerencsés volt értekezést tartani díszes hallgatóság előtt. Tárgyam Horvát István vázlatos élete s működésének fontossága volt, hivatkozással a nagy férfiú közelgő százados ünnepére Felolvasásom közérdekű részét a „Főv. Lapok" dec 5 iki száma hozta. Előbb és utóbb a helyi és fővárosi sajtó is pengette az eszmét, közölgetett adatokat Horvát életéből. E mozzanatok ha nem lendítettek is sokat az ügyön, de talán fentartották, vagy megújították az érdeklődést. A kezdet lassan indúlt, sőt ernyedéstől kellett tartani annyival inkább, minthogy a szülőház még mindig nem találtatott meg. A mult év novemberének utolsó napjaiban adataimmal a városi levéltárba mentem, hol Moenich Károly úr készséggel bocsátotta rendelkezésemre a hivatalos aktákat. Ezek is hiányosak voltak, de egybevetések utján sikerűit megállapítanom a valót. Kutatásom eredményét a „Fehérvári Hiradó" helyi lap 1883. dec. 9-iki számában tettem közzé. 8zükségesnek tartom idézni e helyet, mint olyant, melyben mindazon nehézségek meg vannak oldva, melyeket a „Székesfehérvár és Vidéke" c. lapban a háztulajdonos kevéssel az ünnep napja előtt felhozott s mit más lapok is átvettek. A szülőház ugyanis, mely a Wüstinger által készített térképben 485. helyrajzi szám alatt fordúl elő, az 1843-iki tűzvészben elpusztúlt. Később a romokba dőlt ház telke a szomszéd 484-ik számú telekkel egyesíttetett. Ez egybekapcsolt telek ma 130. számot visel a Széchenyi-utcában. Minthogy az