Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1883

— 35 —• 14. Ilyen volt ő! akinek emlékére Szülő városa ma itt ünnepel, — De lángra lobban minden honfi vére, És ünnepli, őt minden hű kebel! A letűnt század uj századnak adja Dicsőségének nem muló hirét: Minden honi bérc s minden völgy patakja Hálával zengi Horvátunk nevét! S te ház, hol egykor ringaták bölcsőjét, A rég porladó szent hamvak felett: Te ünnepeld ez ős város jövőjét Annak nevével, ki itt született! Hozz áldást rá, hogy harcban és békében Múltjához méltó — mindig nagy legyen ; Virágozzék a jólét keblében ! ... Hallgasd meg ezt — és igy add istenem!... Az emléktábla leleplezése után dalárdánk elénekelvén a „Hymnuszt" az ünnepi menet egyenesen a lövölde felé tartott, melynek díszesen felékesített nagytermében folyt le a programm utolsó száma, az ünnepi lakoma. Mintegy kétszáz, öt-öt forintos terítékű banquet volt ez, melynek költségeit a vendégekre nézve városunk viselte. Rendezését a bizottság Szendeffy József, Vértessy József és Gánóczy Flórisra bizta. Az előkelőségeken kívül hölgyek is számosan vettek részt a lakomában. Pezsgő kedv, barátságos hangulat fűszerezte az ünnepélyes méltóságot. Az ötödik fogásnál a felköszöntők egész folyama indúlt meg. Sajnos, hogy ezek közül sokat, köztük tán a legjellemzőbbeket nem volt alkalmunk feljegyezni vagy megszerezni. Az elsőt Rónay Jácint püspök mondta a felséges családra, melyet az egész asztalközönség állva hallgatott végig. Remek beszédjében csakhamar áttért azon érzelmek tolmácsolására is, melyek őt Fejérvárhoz, mint szülővárosához kötik. Ennek kapcsán éltette földiéit, kiknek haladása s műveltsége ezen hazafias ünnepen is megnyilatkozott. Viharos éljen követte szavait. Utána Say Rudolf Horvát Istvánnak jelenvolt rokonait köszöntötte fel röviden, velősen. A társaság hangosan megéljenezte a Horvát-család tagjait. Havranek József az összes vendégeket éltette talpra esett beszédben. Erre Pidszky Ferenc, mint ugyanazon intézet igazgatója, melyben Horvát hasznosan működött, emelt poharat két izben is, először Horvát emlékezetére, kiemelve az ő érdemeit, hivatkozva arra, hogy őt korához képest kell megítélni, „ma — úgymond — nem nagy dolog hazafinak lenni, abban az időben, Ferenc császár korában, mikor Horvát István élt, a hazafiság a legkiválóbb erények közé tar-