Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1882

17 — I gy. „circulari, emittere, eiicere" — szárm. iker „teszen kettős gyermeket és igy szaporodást" (270. 1.). Me gy. „it progreditur" — szárm. meg — mege, megje, Vár-mege, a Váróim tul és körüle való rész — Vármegye (277. L). Szél „margó" — szárm. szeléndek „talán azért, mert jókat szél más állatokonn" (285. 1.). Szer gy. „rend, instrumentum" — szárm. szerentse vagy szerents (mint kelents, vigánts, köténts (

!)) „vagy azért mivel azt szeretjük, kedvünk szerént vagyon; vagy pedig mivel abban a szer, a rend változik, most jó, majd rossz" (286. 1.). Vi víj viv „dimicat, pugnat" — sz. vijjit vit (és véd): vitéz miles (294. 1.) | vil — vili (villám): villa (295. 1.). E származékoknak látszó szók, tudvalevőleg, kölcsön vételek. (V. ö. Nyelvtud. közi. II. 470, 472, 475. 1.; VI. k. 304. 1.; X. k. 129. 1. A Dbr. gr. e kölcsön vételeket a magyar nyelvkincsbe keblezi. E hódító irány mellett egy másik is vehető észre — a ssócsaládosítás, mely csak elvétve sikerül s így tudományos értéke sem lehet nagy. A di-féle család tagjait így állítja össze: diad díjjad; divat (díjat); dísz (díjsz); dits ... (248. 1.). Ér- „pertingere ad aliquid" — ér-ik „maturescit" „mert a gyümölts, mikor bizonyos időt vagy határt ér-el, akkor lesz jó, vagy valamit érő" (254. 1. Ilyenformán magyarázza Simonyi is 1. Nyelvőr VII. 489. 1.). Me — men szárm. ment (menit) liberat; menedék (277—278. 11.). Te — szárm. te-er, ter „jelent accrescentiam, expansionem": terjed | terül | terít | terem (288. 1.). Fen gyökér maga is még fe- „super, supra" gyökérre vezethető vissza hisz „a dolognak felső része szokott f'eiiődni" — szárm. fe-eny, fény, „a fenés által elért állapot" (25G. 1.). Efféle játékos neme a szócsaládosításnak jellemzi általán a Dbr. gr.-t. Lássuk még néhány példáját. Fe, gy. — szárm. fe-ed-fed-fedver-fegyver „a mi fed is vér is" 257. 1. E gy. jelent „acturn edendi" — szárm. evet ..mivel gyakrann evegetik" (250. 1.) év | ivedő — idő (u. o.). Köny „facilis flexió", könyö—könyü „mert ez a szánakozásra meghajlott szívből hamar jő" (274. 1,). Né „feleség" s nő „ereseit": né-p szárm.; | ne-et nevet „azt tselekszi a mit a né; az ifjú Asszonyok rendszerint vigak jó kedvüjek" | né-ma mutus „Az Asszonyok a Napkeletieknél, hallgatásra vágynák mintegy büntetve" (280.1.). Te- gy. (tesz- teve-) — szárm. teli plenus „valljon a Tél nem innen lett-e—véle tel vagy telik el az esztendő, vagy mivel nehezen telik (vö. Gyarmathy Okosk. tan. nyelvm. I. 303. teli: tél) | te-es „miben vagyon erő és tselekedhetik; most test corpus teset h. Hasonló ehhez: es- cadit, eset casus, megröv. est, vespera (288. 1.). Szív-: szív- cor, ennek származéka szűz. „Helyes neve a szűznek, 3