Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1879

— 79 — A pénz történeti fejlődése Nagy Károlytól egész 1856-ig. A romaiak valamint mértékeiket, ugy pénzeiket is áthozták a meghódított Galliába és Germaniába, időfolytán azonban mindezek számos változásokon mentek át. Nagy Károly (768 814), ki nagy szellemével átlátta azon hasznot, mely a népekre háramlanék az egy mérték és pénz behozatalával, azért ő sulyegységül a romai fontot tette s fölosztotta azt 12 unciára, egy unciát (2 lat) 20 Solidusra, — Schilling — és egy sulidust 12 dénárra (Pfennig). Ő csak dénárokat veretett és pedig tiszta ezüstből. 240 dénár nyomott egy romai fontot, s tartalmazott egy font tiszta ezüstöt. A Szászoknál, Vendeknél, valamint Dániában is már a tizedik században font helyett márka használtatott általános sulymértékül és pénzmértékül is, egy márka —

2 3 fonttal s tett 8 unciát, vagyis 16 latot. A márka tulajdonkép fölosztatott 16 Schillingre, egy schilling 12 pfennigre, s igy egy márka = 192 pfenniggel. 192 pfennig nyomott egy márkát, s tartalmazott egy márka tiszta ezüstöt. A schilling mint pénz nem veretett, hanem értéke egy lat tiszta ezüsttel ért föl. Kevés idő múlva délen ép ugy, mint északon a fejedelmek nyerészkedő vágya a pénz béltartalmát kissebbitette, s noha a forgalmi ezüst pénzek roszszabbá lettek is, mindazáltal a font elnevezés 240 pfenniggel és a márka 192 pfenniggel mégis megtartatott; ekkor származott a font és márka, mint kereskedelmi súlymérték és mint pénzmérték között a különbség. Innét láthatjuk, hogy a középkor sulymértékei annak érmészetével legrosszabb összefüggésben álltak, a pénzeknek egyes darabjai értéküknek meghatározása végett mértékekre vettettek, s igen bölcsen, mert ekként a csalás egy gyakori nemének eleje vétetett. A középkorban a nagyobb összegek nem a forgalomban lévő vert pénzek egyes darabjainak számával, hanem a szokásos mértékekkel fejeztettek ki. Nem mondatott pl. ennyi és ennyi dénár, hanem ennyi és ennyi font, márka, libra stb. tiszta arany vagy ezüst. Ezen mértékeknek értéke más volt a valóságban, más a számításban, más a közforgalomban, s ismét más a bírságok kiszámítása és kifizetése alkalmával tett számításokban. A font, schilling (dénár) és pfennig szerinti pénzszámitás Németországban fönnmaradt egész a 14-ik század közepéig. A francziáknál Livres, Sous, Denier elnevezéseket, melyeknek értelme a fönnebbiekkel egyenlő volt, megtartották a múlt század végéig, az az a nagy franczia forradalomig. Olaszországban Líra, Soldo, Denare, s Angolországban Pound, Schilling Penni megmaradt egész napjainkig. Épen ugy a pénz-mark =16 schillinggel, és a schilling =12 pfennig-