Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1879

— 2 fi- — A nyugot romai császárság megdűlte után a következő évszázadokban a bányászat és ipar is egészen elhanyagoltattak, a nemes érczkészlet fogyott, értéke tehát nőtt s ép azon arányban csökkent a többi tárgyak értéke egész a keresztes háborúkig. Nagy Károly alatt (780) 1 Hectoliter buza 14 5 gramm, mások szerint csak 9-5 gramm tiszta ezüst volt, egy kilogramm kenyér alig volt 0-2 gramm ezüst, tehát alig volt másfél krajczár. A fejedelmek arany és ezüst bányák föltalálása által igyekeztek a bajon segíteni, s midőn a 13., 14 ik században Magyarország, Szászország, Tirol bányái jobban kezdtek műveltetni s ezek jelentékeny nemes érczet szolgáltattak, a tárgyak értéke is kezdett emelkedni, ugy hogy a lőpor föltalálásakor (1330) egy Hectoliter buza 22'5 gramm tiszta ezüst volt. Ezen időtől kezdve az ipar és kereskedés emelkédésével uj fordulat állt be, a 15-ik század második felében a gabonának középára (1 Hliter) 12 gramm t. ezüstre sülyedt le, 1500-ban habár csak rövid időre is, de egész 9 grammig esett, tehát 72 krajczárig. Ekkor érték el az arany és ezüst értéküknek legmagasabb pontját, s ennek megfelelőleg a többi tárgyak értéke, valamint a napszámdíj is rendkívüli alacsonyra sülyedt. Mutatja azt egy 1450-ből fönnmaradt szerződés, mely szerint az esslingeni szép templom építőmestere évi 50 frt. díjat kap, a kőmives napszám nyári időben 28 kr. volt. Mutatja továbbá egy 1485-ből fönnmaradt árszabályzat, mely szerint: egy hordó bor 3 hectoliter értéke 3 frt. 18 kr. egy véka rozs 177 liter ... 1 frt. egy „ árpa „ „ ... 30 kr. egy „ zab „ „ ... 25 kr. Az iparczikkek s fényűzési tárgyak értéke azonban ugyanezen időben részint az ipar fejletlensége, részint az utak rosszasága és a közlekedés nehézsége miatt rendkívül nagy volt. Az ezüst és arany értékviszonya. Valamint a nemes érczeknek értékviszonya a tárgyakkal szemben folytonosan változott: ép oly változó értékviszonyban állt az ezüst és arany is egymással. A legrégibb adat az ezüst és arany értékviszonyának meghatározására az indiai Manu kódexben található, mely Kr. e. 1600—1300 között volt érvényes. Ezen törvénykönyvben az ezüst értéke az arany értékéhez törvényileg meg volt állapítva azon arányban, mint 1: 25-hez. Ezen viszony csakhamar megváltozott. Midőn Herodot Dárius perzsa királynak jövedelmeit kiszámítja, az arany jövedelmet az ezüst tiszenháromszorosával teszi egyenlővé. Plató