Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1874
— 39 — táplálkoznak; a fenyveseket pusztítók átalánvéve kártékonyabbak mint a lombos fát rongálok, végre a rügy-, s gyümölcsevők mindig kártékonyabbak mint a levél pusztítók; c) a rongálás időszaka is fokozza kártékonyságukat, minthogy azok, melyek tavaszszal, a növény első fejlődése alkalmával jelennek meg, mindig észrevehetőbb károkat okoznak, mint azok, melyek később, például őszkor jelenkeznek. A rovarok túlságos szaporodását azonban többféle tényezők korlátozzák milyenek: A) maga a természet, részint I) az időjárás befolyása, részint II) a rovarok ellenségei által. —I.A kedvezőtlen időjárás, a nedves hideg a vedlésben lévő álczákat, minthogy ekkor érzékenyebbek, könnyen képes megsemmisíteni. A rovarok átalán a nedves hideg s változó időjárásban legtöbbet szenvednek. A száraz hideg magában keveset árt nekik, minhogy nemcsak a befagyott s már kifejlett rovarok tavaszszal minden utóbaj nélkül újra felelevenednek, hanem például a szú-félék (Bostrichus) álczái, bár egy évig vizben, tutajfában tartózkodtak, még is kifejlődtek. A növényzeterős fejlődése szinte korlátozza a rovarok szaporaságát,a rnennyiben nem marad idejök a gyengébb növényrészek megtámadása s rombolására. — II. A rovarok szaporaságát az állatok is korlátozzák és ugyan: a) az emlősök. 1) A sün (Erinaceus europaeus L), mely minden kártékony rovart a földeken, közöttök a fenyő pohókot (Gastropacha pini L.) is megeszi, melyet kevés más állat kedvel. 2) A tudatlanságból annyira üldözött v akand (Talpa europaeaL.),mely a természet urától arra van utalva, hogy kizárólag rovarok s ezek álczáival táplálkozzék, s azért rendesen oly földek s réteken található, hol a tenyészet silány s nyomorult, de a melyet épen azért a rovar álczák leginkább megtámadnak. Innét van, hogy ezen, a kevésbbé észrevehető rovar s férgektől okozott kár neki rovatik föl, őt üldözik, holott jelenlétén csak örvendeni kellene, minthogy túrásait az általa szerzett haszon sokszorosan felülmúlja, sazok kivált réteken könnyen elegyengethetők. Legfőlebb a kertek, különösen a diszkertekben okozott kár, minthogy a veteményeket feltúrja s elrontja, jöhet tekintetbe, bár ezen kár könnyen az által meggátolható, ha a megóvandó tér körül egypár lábnyi mélységre apróra törött üveget, cserepet s más hegyes holmit ásunk. — Hogy mennyi kártékony rovart vagy álczát pusztíthat, elgondolható abból: hogy a vakand tizenkét órán át tápszer nélkül el nem lehet s naponként annyi tápmennnyiségre van szüksége, mint a mennyi testének súlya. 3) A denevérek (Vespertilionea) kizárólag szinte igen kártékony rovarokkal táplálkoznak, melyekből gyors repiilésök, falánkságok s nagy emésztő tehetségöknél fogva igen sokat elpusztítanak, úgyhogy a nagyobbak 12 cserebiilyt is kényelmesen lenyelhetnek a nélkül, hogy éhöket lecsilapították volna. Fogságba kerülve inkább elvesznek, mintsem szalonnát