Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1874
A rovarok, s ezek jelentősége a természet háztartásában. ármily külömbözöleg legyen is az állatok teste alkotva: a gondolkodó emberi lélek a külömbféleségekben még is bizonyos rendet s az állati test szervezetének felépítésében határozott szabályszerűséget vesz észre. Ennek több oldalú vizsgálata s komoly szemlélete nyújtja nagy részt azon gyönyört, melyet a természet tanulmányozása az emberre gyakorol, midőn a látszólag legnagyobb rendetlenségben végre is nagyszerű törvényt és jól átgondolt tervezetet tapasztal. — Csak felületes szemlélet után is arról győződünk meg, hogy az állatország alkotásában bizonyos alaptervezetek, szabányok léteznek, melyek szerint az állati testek idomítvák. Az állatok egyes szerveit, valamint azok összes szervezetét tekintve: minden állat megfelel ugyan a maga életczéljának s e szempontból minden állatot a maga nemében tökélyetesnek mondhatunk; azonban képzettségi fokra nézve hasonlítván össze őket egymással, az egyiket mégis tökélyesebbnek fogjuk találni a másiknál, azaz az egyik magasabb, a másik alsóbb képzettségi fokon állónak fog mutatkozni. Ha a magasabb képzettségű állatok testét szemléljük, például az emlősök-, madarak- vagy halakét, ugy találjuk: hogy azok csont vagy belvázzal birnak, mely azoknak alakot, erőt s tartósságot kölcsönöz. A csontokra tapadnak az izmok, lius, melyet külről rugékony bőr fed. — A csontok erős ínszálagok által egy szilárd, mozgékony s jól kiszámított vázzá kötvék össze, mely két üreget képez, és pedig a háti oldalon az u. n. idegürt, a hasi oldalon a zsigerüreget. A főszervek ezen üregekben ugy vannak elhelyezve, hogy a központi idegrendszer mindig a test háti oldalán, az idegürben, a tápcső s ez alatt a sziv és a többi zsigerek a test hasi oldalán a zsigerüregben rejlenek ')_ Az állatok ezen osztálya csontvázas vagy gerinczesek osztályának neveztetik. Ha pedig a lepke, légy s téhelyröpüek vagy más oldalról a csiga vagy ') V. ö. Margó Általános állattan. Pest 1868. 25. I. 1*