Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1874

— 31 — tényezők a rovarfajok külömbféle vidékekeni elterjedése s előjövetelök idejére nézve hatályos befolyást gyakorolnak. A legtöbb vidéken a rovarfajok száma ugy viszonylik a növényfajok számához, mint 4 az l-hez. A téli légy (Trichocera hiemalis Deg.) és a jég hegyi vendég (Borens hiemalis Lat.) előjövetelök idejétől (késő ősz- és kora tavaszkor) kapták elnevezésöket '); a jeges f a r k a 1 á b (Podura nivalis L.), vagy h ő b a 1 h a és némely p u h a r o k (Telephorus Lat.) álczái az u. n. hóférgek gyakran télen, tavasz előtt a havon nagy mennyiségben találhatók. Humboldt S. a Chimborasson 3016 tois magasságon rovarokat látott röpködni, ellenben a homoksivatagokon -f- 64° R. légmérsék mellett szinte fordulnak elő rovarok. Átalánvéve némelyek -f- 40 -f- 48° R. meleg vízben még találhatók. Petéik is a hő, hideg s nedvesség ellen nagy ellenállási erőt tanúsítanak. Már Boerhaave észrevevé, hogy midőn az 1709-ki nagy tél alkalmával sok nagyobb állat s idős fa elveszett: a szabadban levő rovarpeték mitsem szenvedtek. Spallanzani kísérleteiből kitetszik: hogy 6°, sőt 22° hideg mitsem árt nekik. A madártojások sokkal csekélyebb ellenállást tanúsítanak, mert már 0°-nál megfagynak. A hő csak igen nagy fokban árthat. Spallanzani ugy találta, hogy a selymérhernyó 108 F. mellett elveszett, a selymérpeték azonban 140° F-t kiállottak s életcsirájok csak 144° F. mellett aludt ki

2). Egyébiránt minél gazdagabb tápszerök van a rovaroknak: annál külömbfélébbek az alakok, annál több az egyedek száma s feltűnőbb színeik élénksége. Némely rovarok kifejlődésökhöz élénk világosságot kívánnak, ugyanazért a térítők alatti rovarok élénkebb színűek, a setét helyeken tartózkodók ellenben setéten színezettek. H e e r 0 s v a 1 d természettudós vizsgálata szerint némely rovarok kékes, zöldes s vöröses szine az alpokon feketésre változik. A hegyeken azonban nemcsak az észak némely rovarait találjuk ismét: hanem saját hegylakosok is találhatók. A barlanglakó rovarok folyvást fénykerülők, halványan színezettek s elnyomorodott vagy épen semmi szemmel sem birnak. A legtöbb barlanglakó a téhelyröpüekhez tartozik. Azonban nemcsak egyedül a föld, a menyiben tápnövényeket terem, gyakorol befolyást a rovarok elterjedésére, hanem a többi állatvilág is '*). A legkevesebb rovarfaj élődik állatból vagy állati anyagokból, ilyek a futonczok (Carabicina), melyek más rovarok, ezek álczái, valamint földi giliszták- s csigákból élődnek; kivéve közölök az e h ő t (Zabrus Gibbus F.), mely a gabnanemüek gyökerét pusztítja, s egy süröng fajt (Amara Bonn.), mely S u n d e v a 11 szerint szinte növényt eszik; a fürkészek (Ichneumonidae), melyek hernyók, levelészek, lepkék s pankányokra rakják petéiket, sőt ') Német közmondás. ,.Wenn die Schnaken im Hornung geigen, müssen sie im Márze schweigen." 2) Y. ö. Pöppig Illustr. Naturgeschichte IV. B. 67. 1. 3) Leunis Zool 421. 1.