Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1874

— 13 — teljesen ki van fejlődve s egymástól élesen megkülönböztethető, sőt mindegyik gyűrűt még felső vagy hát s alsó vagy mellrészekre is lehet osztani. A gyenge külvázu rovaroknál pedig, például a szárnyatlan élősdieknél sem az egyes gyűrűk, sem a hát vagy mellrészek nincsenek szorosan egymástól elválasztva. A három gyűrű azonban nagyságra nézve is külömbözik. így a téhelyröpüek-, egyenes röpüek- s félröpüeknélaz első torgyürü nagy s szabadon mozogható, másoknál ellenben a másodikkal szorosan egyesül, a legyek és lepkéknél csupán egy vékony szegélylyé korcsosul, a mellrészén azonban szélesen marad. A második s harmadik torgyürü nagysága is változik főleg a szárnyak kifejlődése után. A szárnyak varratánál a hátoldal mindkét tor gyűrűje vagy csak a középső felett többnyire egy kis háromszögű lap, az úgynevezett paizócska látható, például a cserebülynél, mely a rovar jellemzésére fontossággal bir. — A rovar alszinének középvonalán a tor kiálló részét mell csontnak nevezzük. A rovarok lábai a tor gödreibe mozgathatókig vannak beillesztve s tüllnemü, egymáshoz finom köthártyák által kötött több részből állanak, s belül idegek, izmok s légcsövekkel ellátvák. A rovarok lába négy részből áll és pedig: csipő izekből, czomb, szár s láb tőből. Csipőiz rendesen kettő van, de néha három is, melyek közöl az elsőt, melylyel t. i. a láb be van izelve, csípőnek, a másodikat, mely a csipő s czomb közt oldalt fekszik, czombgyürünek nevezzük. A czomb, mely rendesen leghosszabb része a lábnak, többnyire megvastagodott, s mozgás alkalmával vízszintes irányban áll. A szár a czombhoz hasonló, de rendesen vékonyabb s gyakran tövisek, fogak s sarkantyúkkal van berakva. Ilyen fogak mindazon rovarok szárán találhatók, melyek ásni szoktak. Nagyság s alakra nézve a lábak s egyes részei külömbözők: igy ásók, ha a szárak fogakkal ellátvák; járók, ha a lábak széles, szőrös talppal bírnak mint a kosány11 ál; lépők, ha az első lábpár tökélyetlen mint a szöglencznél (Yanessa); ragadozók, ha a szárak a czombhoz visszahajlíthatok, mint a zsebkések pengéi, s ragadozásra idomitvák, mint a táltornál (Mantis) s a bukálynál (Nepa); ugrók, ha a hátsó láb czombjai megvastagodnak, megnyúlnak, s a szárak egyenesek mint a szököncznél (Haltica); futók, ha a lábak minden kölönösség nélküliek mint a futonczoknál (Carabicina); úszók, ha laposra nyomottak, szőr- s sertével sűrűn mezeltek és úszásra szolgálnak mint az úszkál óknál (Ilydrocantharida). — A lábtő a legtöbb esetben öt egymást követő izből áll, s ezek vagy tisztán kivehetők vagy pedig az egyik közölök, a negyedik, vissza van liuzva, s kicsinysége miatt alig felismerhető, gyakran azonban négy, három s ritkábban kettő, sőt néha csak egy lábtő-iz van meg. Az utolsó vagy végiz többnyire két karmot visel, melyek külömböző alkotása gyakran helyes ismerveket szolgáltat. A karmok közt