Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1874

— 9 — oldalán találunk egy gödröcskét, melynek fenekén egy rugékony chitinnemü kereten tinóm dobhártya van kifeszítve; e dobhártya belfelületén pedig két vagy három a gerinczesek hallcsontocskáihoz némileg hasonló nyulványka egy kis hólyaggal érintkezik, mely ismét egy, a tor hátsó részéből eredő duczideggel áll összefüggésben, mely e helyütt megvastagodván pálcza alakú finom testecsekkel végződik. A szökcse (Locustina) s a tücsökféléknél (Grillus) hasonló szervek találhatók, de ezeknek mellső lábszáraik végén van elhelyezve; mindkettőnél a hallási készülék még belől egy külön, a hang erősbítésére szolgáló légcsőhólyaggal is összefügg '). Hogy a rovarok hallanak, abból világos, hogy hangot adnak, ezek hallatára válaszolnak s egymást felkeresik. — Szaglási szervül valószínűleg a csápokat használják, melyek egyszersmind tapérzékül is szolgálnak, hol is sok rovarnál, nevezetesen a téhelyröpüeknél számos finomabb hártyával fedett gödröcskéket találunk, melyek idegszálakkal vannak összefüggésben. — Némely természetbúvárok, nevezetesen Blainville a csápokat, mások a lődöröket, végre mások a szivó-orrmányt tartják szaglási szervnek. Erichson vizsgálataiból kitűnik: a) hogy a csápok vázán sok apró lyukacskák láthatók, b) hogy ezen lyukacskák belülről finom hártyával elzárvák, c) hogy azok külömbféle rovaroknál külömbféleképen elosztvák.— Minthogy pedig a csápok szarunemü takarójok és helyzetök miatt s az által, hogy gyakran szőrrel fedvék: tapintható testtel kevesbbé jöhetnek érintkezésbe, a lég ellenben könnyen behathat: Erichson azokat nem tap, hanem szaglási szerveknek tartja. — Burmeister a lemezcsápuaknál tett vizsgálódásai után ugyanily véleményt nyilvánít. A szürke husoncznál (Sarcophaga carnaria L) a szaglási szervet a csápok alján található barna szinü hártyában gondolják

2). — A tapérzék a test felületén levő külömbféle függelékek- és pedig legtöbbnél a száj közelében van kifejlődve, némelyeknél a csápok- s falámokban, másoknál (a legyeknél) a húsos s érzekeny orrmányban, méheknél a nyelvecsben, sokaknál pedig a lábak idegdus s igen érzékeny végrészeiben. Különösen említendők a Lej dig által több rovar, mint a puhar (Telephorus Schaef) és vizgáz (Hydroporus Clairv) csápjai s falámaiban valamint a lábak végein észlelt sajátszerű pálcza idomú testecsek (Nervenstifte Leydig), melyek idegszálak s sejtekkel lévén összefüggésben, valószinüleg vagy tapintásra vagy hallásra szolgálnak 3). A külömböző alkotású szájrészeket rágó, szivó s szűrő részekre külömböztethetjük meg. — A rágó szájrészeket képezi: a) a felső ajak, •) V. ö. Margó Állattan 247. 1. s Leunis Zool. 418.1. — 2) V. ö. Leunis Zool. 418.1. 3) Margó 264.1.