Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1873

— 8 — vonatkozólag nagyon is eltérő véleményekkel találkozunk a természettudósok között;

1) — maga Darwin egész nyíltan megvallja, hogy a fajkeletkezésről szóló kérdés általa nem annyira megoldva, mint inkább csak megindítva van, és védőinek legtekintélyesbjei sem tagadják, hogy a szóban forgó elmélet nagy kételyekbe ütközik. Különben ugy látszik, Darwin nézete is változott időnként. Mig müvének első kiadásában azt mondja: „Valóban nagyszerű gondolat, hogy a teremtő az összes körülöttünk levő életnek csiráját csak néhány, vagy talán csak egyetlen egy fajba lehelte bele s ezen egyszerű kezdetből mindig szebb és tökéletesebb lények egész végtelen sora fejlődött ki mindig tovább," már a második kiadásban e tételt elhagyja. A harmadik eredeti kiadásban még bevallja, hogy a tudomány mai álláspontján élő lényeknek szervetlen anyagokból való származhatását nem támogatja, s hogy az első élet kezdete e földön s annak tovább terjesztése legalább mostanra nézve a tudomány körén kivül fekszik; második müvének végén már erős kételyeket támaszt egy mindentudó teremtő eszméje ellen, s e kételyét összes természeti kutatásainak eredményeként tünteti föl. Bronn

2) azt mondja: „Mindenekelőtt bebizonyithatatlan vélelem, mert a szerves tetmészetben, minden tevékenység egy nagy törvénynek van alárendelve, mely egyszersmind az egész szerves világ minden tüneményeinek fejlődési törvénye, s e törvény, valamint egyrészről azok létrejöttét föltételezi, ugy másrészt azoknak egész geologiai fejlődését vezérli." Huxley,

3): „Számos sajátszerűség nem fejthető meg kellőkép Darwin elmélete mai álláspontján, így az elegyfajuság (hybridismus) tüneményei, a származottak termék

1"' ,ége bizonyos fajoktól, ha egymással kereszteztetnek." Vogt Károly is azt mondja:

4) „hogy nem fogadhatja ugyan el Darwin elméletét az utolsó következményekig, nem vonakodik azonban, hogy a közelebbi rokon typusokra vonatkozólag magát követőjének ne vallja. Azt hiszem, hogy a tudománynak azon maradandó haszna lesz a Darwin által megindított buvárlatokból, hogy a fajok változhatóságának határait jobban kiterjesztik; — némely osztályait tehát a szerves lényeknek, melyek most önálló fajoknak tartatnak, pusztán állandó válfajoknak vagy fajtáknak tekintik, ugy hogy az eredetileg teremtett fajok számát kevesebbre kellene szállítanunk, mint a mennyi a most közönségesen fölvettek száma. Darwin ama:; utolsó következménye azonban, mely szerint a növények és állatok minden faja néhány kevés, vagy épen egyetlenegy eredeti alakra vezetendő vissza, valószínűleg csak vélelem marad mindig, miliely az elmélet elveszti az újság varázsát, — mely vélelem genialis vakmerősége bámulatot kelthet ugyan, de a puszta vélelemnél ép ugy nem lesz több, mint a mi naprendszerünknek eredetileg gázszerü állapotáról szóló tan." És másutt:

5) „Soha sem észleltük valamely uj faj előállását, senki sem volt még tanuja egyik faj átváltozásának a másikba.- A természettudomány csak vélelmeket ismer, melyek észleleteken és analogiákon alapszanak. Azt mondhatja tehát csupán, hogy a fajoknak bizonyos időben kellett létrejönniök, a,mikéntre' nézve azonban nem hozhat ítéletet, mivel nincs előtte tény, mely erre vonatkozással birna." Ily értelemben nyilatkozik Müller I. is:

6) „Az állatok fajai, az egymástól való származásnak még csak távoli lehetőségét sem nyújtják. Ezeknek inkább mindazok után, mi most az állatország történelmében végbe megy, egyenként és egymástól függetlenül kellett teremtetniük." Agassiz: „Minthogy a földön egészen azonos állatfajok a legkülönbözőbb külső viszonyok daczára mindenütt találtatnak, és viszont különböző szervezetüek ugyanazon külső viszonyok közt is előfordulnak; — következik, hogy physikai befolyások és viszonyok változást ugyan idézhetnek elő, de a szervezet alaptypusát nem változtathatják meg." Göppert és Heer Oswald kitűnő botanikusok és az ősvilági növényzet legalaposabb ismerői is Darwin ellen nyilatkoznak. Heer Oswald az állítja, „hogy a különböző korszakok szerves lényei belső összeköttetésben állanak egy') „Erst wenn die Art durch das, was sie zur Art maciit, als wesenhafter Theil ihrer Gattung, die Gattung durch das, was sie zur Gattung macht, als wesenhafter Theil ihrer Faruilie, die Gattung aber als das Begründende ihrer Artenfolge, die Familie als das Begründende ihrer Gattungenfolge erkannt ist; wenn die Gattung nicht mehr als blosse Viellieit oder Gesammtheit mehr oder weniger einander ahnlicher Arten, die Familie nicht mehr als blosze Vielheit mehr oder weniger einander ahnlicher Gattungen erscheint; mit andern Worten, wenn erst in einem Gebiet die wirklicheri Gattungen und Familien nacli dem natürlichen Zusammenhang ihrer Gattungs und Familienwesenheiten erkannt sind, und wenn ein Zusammenhang von Art, Gattung, Familie und Pflanzenreich im einzelen nachgewiesen ist; — erst dann lasst sich hoffen, dass auch der weitere Schritt gelingen werde." Aus den Verhandlungen des naturforschenden Vereines in Briinn. 1869. 2) Geschichte der Natúr 1867. S. 52. 3) Uber uns. Ivenntnisse. S. 162. 4) Vorlesungen I. 16. 5) Vogt, Lehrb. der Geol. Később Darwin tanához közeledik mindinkább. Az „Auslandban" 1864. ezeket olvassuk: „ Vogt előbb, mi atheisticus nézetei mellett előttünk mindig talány volt—a fajok változatlanságának volt követője,— később a legnagyobb élénkséggel Darwin tanát kapta föl, melyet tovább fejlesztett." 6) Physiologie, II. 767.