Székes-Fejérvári Naptár, 1927 (51. évfolyam)
Szépirodalmi rész
— 34 Krónikás fehérvári adomák.* Összegyűjti: dr. Öreghegyi. Hogyan éltek a régi fehérvári polgárok? Gyermekkorom ak 50 sőt 60 év előtti idejere visszaemlékezve áliitha om, hogy Székesfehérvárnak ankori vezető osztályai nem a tősgyökeres magyar népből, hanem a törökok kiűzetése után a n eg fogyott magyar népet pótló mii den féle letelepült népekből: nímee*ből, tó tokból, csehek bői, szerbekből, görö gökből, sőt részben oli»?okból és fran dákból kerültek ki. Ennek a több évszáz előtt idetelepült s azóta teljesen el- magyarosodi tt népkeveréknek az utódai élnek ma is, mint különfée idegen eredetre mutató nevek hordozói városunkban s ma is ezek az id gen hangzású ne ek adjan meg városunk vezető osztálya nak a je legét. Ez a betelepült 1 népség kevésbbé a magyar élet** ó ónak megfelelő földmi vetésre miit inkái b az iparos és kere kedői pályákra adta magát s idővel e pályák munkásai szorgos mu k jukkái és bee ületes ségukkel tiszteletet és bőül tét szereztek pályájuk! ak és m^gukn k is a városban Fiá k közül aztán számosán a tanult, Iaieiner pályákra is rászán ák magukat s mint diplorm s ügyvédek, orvosok, mérnökök vitték és visznek mai nap is sze epet a városban. Fehérvár polgári osztálya a pénz szerzés terén sohasem jeleskedett nagyon, azaz meglepő nagy vagyonokat sensisem gyűjtött a városban s 40—50 év előtt a 2C—30 ezer fonntnyi vagyonnal biró polgárokat már a vagyonos emberek ‘Sajtóhibaigazitás. A múlt 1926. évi naptárunkban a fönnebbi cimcn közölt cikkemben a naptár 45. lapjá Ferenc József császár 1853-ík évi merénylőjének neve Szibényinek van szedve, ibényi helyett s mivel ez a Heros-ztrafesi név Ferenc József császári uralkodásában történelmi név gyat ánt szerepel, . ezért szükségesnek vel em e név helyes Írását jelenleg kijavitva megemliteni. dr. Öreghegyi. közé számították s alig volt néhány olyan, akinek a vagyona 100 ezer forint értékre rúgott volna. Sajátságos elmaradottság vagy kényelem jelét mutalta, hogy iparosok, akik iparuk terén sikert arattak, sehegysem látszottak arra törekedni, hogy nagy iparosok, o szagos hirü gyárosok legyenek. Egyetlen kivétel volt a városban a Felmay r-féle kékfestő gyár, melyet tulaj ionosa a punt m szel lemü Felmayer István valóban országos fontos-ágú gyárrá emelt s melynek értéke bizton a millió forinton felül rúgott. Kivü-'e lalái leggazdagabb ember volt a s apptnfőző Szelke Kristóf, aki'ek vagyona talán fél mii ió forint körül volt, de 6 az öregség közeledtével felhagyott iparával, borral, búzával kereskedett. de es k kényelmes módon, kicsiben s amint mond a nyugd jba tede magát. Nagy üzleti sikerekre szé- mithato't volna az olasz származású Clama Alajos s alámi gyáros, a in k kitűnő szalámija nemc-ak erszághirü volt, hanem Bécsböl és Olaszországból is kapott n gy m gn ndeléseket, de alig 50 éves korában az öregség szelére ő is nyugdíjba tette magát s az ö :óriást jővőt igérő gyáranan senki sem akadt folytatója. A kisebb iparosok hasonlóképen cselekedtek. Ha házacskára, szőlőre, egv kis földecskére tét ek szert, amidből némi biztos jövedelmük volt, a mesterséget csak délelöitőnkint immel ámmal űzték, ebéd után pedig hamarosan nyug dij oa tették magukat s dé utánra mentek az életet élvezni, ki a szőlőbe, az Öreghegyre. Ebéd után fogták a cekbernek nevetett tarisznyát, uzsonnát raktak bele, kenyeret, s jtot, szalvaládét, sonkát, szalonnát vagy sza'ámit. így fölszerelve megindulok a szőlőhegy felé egy két
