Székes-Fejérvári Naptár, 1926 (50. évfolyam)
Szépirodalmi rész
- 55 cAborcüzhél Irta: CHALUPKA REZSŐ, Hál meddig, meddig tart még ez az éjjel ? Hát mikor lesz már egyszer virradat ? fiái mikor zúzza láncait már széjjel A vasgyuró turáni akarat ? Hát : *lesz még egyszer ünnep e világon«? Hát lesz-e egyszer még felébredés ? Sirbontó Husvét Kárpát-szegte tájon S hallelujah I Égig érni merész . . . A jajjok kelyhe csordultig megtelt már ! Várnak Marosnál s a Tátra alatt . . . A vemhes idő itt is, ott is eljár, És torkig ér a rabkenyér-falat. Várunk és várnak. Lelkünk egyet óhajt, A sóhajtásunk is testvéri hang ; Dehát annak, aki csak nyög és sóhajt, Szájába nem repül a sült galamb . . . Nézd I Nézd ! Kassán a kripta zára pattan, S a »fejedelem « ismét lóra ül. Bercsényi, Csáky, Forgách is vele van, És délceg kuruc tábor nyüzsg körül . . . Nézd I Nézd ! Vágvölgyét vasbrigád veri fel, Vélnéd uj jégárt zúdít a Kriván; Ezernyi érckar súlyos acélt emel, S elől Thököli habzó paripán . . . Zalasd patakja felett reng a szent szírt, Nagyot nyikordul a lecsapó híd, S zajlik a zászlós had. Ki száz halállal birt, A két Hunyod uj hősi lángot szít . . . És lui a Dunán szigeti leventék Markában zuhog vasbuzogány s kard, Dacos szavuk idáig dörgi a lég: «Orron üssed, ki bántja a magyart«/ És jobbra-balra megmozdul minden rög, Benépesedik minden cinterem, S fehér halálfők falanksza hömpölyög Uzsokfól Karsztig síkon és hegyen. Ezernyi csontváz tör kemény tusára Az orzott ősi, szent magyar por ér, — S ezer élet egyetlen porszem ára, Hová e csontok rémes ökle ér! Ezer magyar év bajnok tüze, izma, Táborba zúdul s vállt a vállhoz vet. ». Hisz újra fojt a poklos kataklizma S a véres kard a sáncra integet ! Torkunk szorítja hitvány, beste horda, Lábunk tátongó örvény szélén áll... S ah milljók ajkán újra szent akkordba Tör a *jobb kor« vagy »nagyszerű haláUl Nos, hajrá haj! Testvér, a holtak hívnak. Testvér, az élők várnak. Talpra hát! Velünk a poklok fajzati sem bírnak, Ha mindnyájunk egymásnak kezet ád. Nyögtek századok Isten ostorául, Áldott egy földrész élő pajzs gyanánt, — S a szittya penge fénye nem halványul, Egykor és máma éles egyaránt! Ágyukon szundit a torz Európa S ki erre pislog, ki arra felé... Fegyverbe testvér, — ez a magyar nóta, — És sorba állj e tábortűz mellé! Még éj van. De a holtak már nyeregben S forrnak a Végek! Már vacog a cenk, És fent acéllal honváltó kezedben Te résen állj ! Mert nem soká dereng... jgnr.rs szentes János kárpitos és díszítő W^llLJlíifl Székesfehérvár, Rákóczi~u. 6/Jt* Elvállal bármilyen szakba vágó kárpitos és diszitő munkát elsőrangú kivitelben, a legméltányosabb árban.
