Székes-Fejérvári Naptár, 1926 (50. évfolyam)

Szépirodalmi rész

— 44 — Krónikás fehérvári adomák. Összegyűjti: dr. Öreghegyi. Több, mint félszázad előtti gyermek korom emlékei elevenüínek fel lelkem ben, apró, városi Oiténetkék, mikről a mai korszak mitsem tud, ped g azok korra, emberekre jellemző adatok Sa játságos és érdekes idő volt az 1860-as évek első fele. Az akkori idők embe rei még leütve voltak az 1848,49 iki szabadságharcnak d cső és az 1850 es évek elnyomatásának bús emlékeivel g társalgásuk leginkább ezeknek az idők nek az eml kei körül forgóit. A kor szak szereplő e^bereirö1, vagy mint Kossuth pártiakról, vagy mint „pec o vicsokról beszéltek*, ami egyértelmű volt az egykori „kuruc, vagy labanc“ elnevezéssel. A koronázatlan Ferenc József uralkodót pedig az 1860 as évek elején csak a „császár* címmel emle­gették s akkoriban a császárnak bi zony még nem volt semmi népszerű sége a magyar előtt s a lojális magya rokra és lojális polgárokra, mint pecso vicsokra szinte ujjal mutogattak. Mi tagadás? Székesfehérvár nagyurai és polgárai közölt bizony erős voit a sza badságharc alatt is, meg az elnyomatás korszaka alatt is a kapaszkodó csá szári pecsovicspárt. Ebből a régi ku ruc labancos, Kossuth párti—pecsovi- CS03 világból hadi mondjak el néhány apró, de a higyomány szerint igaz és jellemző történetet : Ferenc József császár Székesfehérvárott. A szabadságharc leveretése után Magyarország évekig tartó passzív re ziszfenciája már mutatni kezdte a nagy Osztrák birodalmat s 1854 ben meg házasodott uralkodója elmés szép fele sége előtt restelte is az .elnyomó csá­szár“ hírnevét s elhatározta, hogy be­utazza az elégedetlenkedők országát s lehetőleg megbékíti a renitens, büszke magyar nemzetet. E végből a császár az 1854/55 iki évek nyarán nagy kísé­rettel városról városra beutazta Magyar ■ országot, hol mindenütt pompával és többé kevésbbé mesterkélt lelkesedés sei fogadták a császárt, ki mindenütt sok jókat ígért a nemze nek s ordók hullatásával boldogította az eléje járult pecsovics lojális kebleket. Az 1855-ik év n,arán Fehérvárra is rákerült a császári látogatás sora s itt az akkori pecsovics’elkü polgármester F prókátor plakátokon hirdette a bol­dogságot és szerencsét, ami a várost éri s gondoskodott a nagyszerű, lelkes fogadtatásról Mikor a császár a Budai útról pompás fogatokon nagy kíséret­tel bevonult a városba, a napidijas és érdektelen kiváncsiakból az utak szé­lére összeverődött közönség nagy zaj jal, sőt éljenzéssel fogadta a császárt, mikor egyszerre a felsővárosi templom­ban s utána az öss es többi templo­mokban félreverték a tüzetjelző haran­gokat s nosza ! a fehérvári ünneplő népnek sem kellett több, pár perc alatt szétszaladtak, mint a es rke, s a csá­szár és kísérete már magára hagyatva vonult be szállására, a püspöki palo tába. Azt beszélték, a császár ezt látva, elsápadt, rossz óment emlegetett s ked­vetlen volt egész fehérvári kétnapos tartózkodása alatt Mi okozta a tü/et? véletlen e vagy gyuj ogatás? ma sincs eldöntve, de a városban széltében azt beszélték, hogy kuruc magyarok a Fel sővároson szándékosan gyújtottak fel nehány szalmakazalt, hogy a császár ünnepélyes bevonulását megrontsák. A csinytevő szándék a célját teljesen elérte. Eme fehérvári tartózkodásának máso dik napján az akkor alakult Polgári Lövöldét nyitotta meg a császár azzal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom