Székes-Fejérvári Naptár, 1926 (50. évfolyam)
Szépirodalmi rész
hullott rá a viráge.'ő, amint az intézet vonult el előtte. Hamarosan szétoszlott a gyászoló közönség. A cserkészek taton s rend* ben sorakoztak, pár rövid, félhalk vezényszó és egy két perc múlva vidám kürtszó hangfoszlányait hozta a tavaszi szellő. Szegény Pécsi Feri, vájjon meghallotta-e? Az intézet már a temető kapujánál százfelé rebbeni. A fiuk kisebb-nagyobb csoportokba verődve hangosan, egymást iulkiabálva tárgyalták a diák örök problémáját : a holnapi leckét, meg a felelés esélyeit és a tanárok igazságtalanságait ; mások felhasználva az együttlétet, football- csapa ot rögtönöztek és előre vészé kedve megindultak titkos „grund“-jaik felé. Szegény Pécsi Feri, máris elfelejtették ! A sirásó sietve hántolta be a sirt, ma még két temetése van. A meg or ditott ásóval îepaskol a egy kicsit a sirhalmot s aztán tovább állt. Mégsem maradt a sir elhagyatva, egyedül. Egy diák állt olt összekulcsolt kezekkel hajfürtjeit játszva ku- szálta az elpihenő esti szél, arcán lassan, egyenként csurrantak le a köny nyék. Valami itt tartja, huzza, vonja a sir felé, mely nemcsak barátját takarja, hanem naiv bizakodó hitét az igazság fölt tien győzelmében ; ő azt hiszi, egész ifjúságát. Nincs már lelkében semmi keserűség semmi dac, csak végtelen nagy szomorúság. Először ütközött össze az élettel s most azt hiszi, hogy az élet maga a halál. Megfeledkezett arról, hogy a halált feltámadás követi. III. A temetés után pár nappal a parancsnok urat a szülői fogadó szobába hívták. Egz szegényesen öltözött, fekete fejkendős, korán megöregedett asszony várta. Péchiné volt. „Eljöttem mégegyszer megköszönni tanár urnák szegény fiacskám iránti jóságát . . .“ Mellét megrázta a kitörő zokogás és szavai sirásba fúltak. A parancsnok ur vigasztaló szavakat keresett, de nem talált. Mit is mondjon egy fiát vesztett anyának? Gyöngéden leültette a fogadó kopott bőrfoteljébe és várt, mig fájdalma pillanatra le* csöndesedik A könny balzsam: Pécsiné nemsokára kitörölte vörösre sirt szemét és újra megszólalt: „Különösen köszönöm azt a pénzt, amit küldeni tetszett, anélkül igazán nem tudom, hogyan temetjük el a megboldogultat !" „Micsoda pénzt?" csodálkozott a parancsnok ur. „Hát amit a fiam barátja, a Kocsár Béla hozott, épen amikor a Feri haldoklott, áldott jó fiú az, kérem, ha ö akkor nincs ott.. ." „Kocsár Béla?" a parancsnok izgatottan ugrott fel. A Béla! Hát ezért rikkanceoskodott szegény fiú s ö ezt nem látta mindjárt át ! De miért is nem „Magyar Király“ szálloda SZÉKESFEHÉRVÁR, H VÁROS KÖZPOMTJÁBAII Kényelmes, nagy modernül berendezett 50 szobával. Auto garage. Minden sale elsőrendű cigányzene.
