Székes-Fejérvári Naptár, 1926 (50. évfolyam)
Szépirodalmi rész
— 37 — »Igen !“ .Sokszor hallottad tőlem, hogy a munka nem szégyen, de era munka nem gimnázistához való. Ha pénzre volt szükséged, miért neu szóltál? Tudod, hogy rögtön gondoskodtam volna megfelelő munkakörről. Miért tetted ezt Béla?" A parancsnok ur szava szelíden, szinte kérőn csengett és Béla már már kitárta előtte szívéi. De aztán eszébe jutott a fogadalmuk, a Fecske őrs titka . . . nem lehet, nem szabad. Összeszoritotta ajkait és nem szólt egy szót sem. A parancsnok ur keze csalódottan csúszott ;e válláról. „Mért nen beszélsz? Hát ugye,hir télén volt szükséged a pénzre? Talán nem is neked, hanem a szüleidnek?“ igyekezett szólásra bírni a fiút. Béla csak hallgatott. Nem dacosan, hanem tehetetlenül, szomorúan. Érezte, hogy fájdalmat okoz parancsnokának, pedig milyei jó volt hozzá! Sok kis apróság villant meg emlékezetében : egyszer egy kiránduláson megosztotta vele az ebédjét ; tavaly télen spanyol ban volt, aztán meglátogatta mindennap, leült az ágya szélére . . . Mind hiába, nem beszélhet. A parancsnok urat kezdte elhagyni a türelme. „Ha nem beszélsz, kénytelen vagyok azt hinni, hogy valami rossz célra kellett a pénz ! Ezt pedig igazán nem tételeztem volna fel rólad ! “ .01...“ tört ki a fájdalmas sóhaj a meggyötört fiú leikéből és eltakarta arcát mind a két kezével. A parancsnok ur ezt beismerésnek vette. Kliönben is sietett. Hangja most már rideg és parancsoló volt. / „Mindaddig, mig őszinte vallomást nem teszel, kizárunk a csapatból. Elmehetsz ! ■ Az otthonban már az egész csapat együtt volt. Épen csak Béla hiányzott. A parancsnok ur röviden végzett. A temetésre adta ki rendelkezéseit, aztán elküldte a fiukat, csak az őrsvezetőket, meg a Fecskeőrsöt tartotta ott. A pedellus, az öreg Peli bácsi, már régen lecsöngetett. A tanárok egymásután tűntek el az osztályokban az iskolában pedig elült a zsibongás és a porlepte folyosókon csakhamar hadaró felelések monoton zaja ütközött egymásba. Az otthonban míg mindig tárgyaltak. Végre kinyílt az ajtó, sietve jöttek a cserkészek. A Fecskéknek az arca piros volt az izgalomtól, a lépcsőn meg- megálhakés tompa hangon vitatkoztak. .Lehetetlen . . .“ — „Ki tudja?“ — „Ha ezt meg tudta tenni... — .Mégis el kellett volna mondani a parancsnok urnák!“ — „Nem szabadi“ — Majd én megkérdezem Kocsártól!“ Benyomultak az osztályba, éppen mathematika óra volt. Szőcs tanár ur PRÚNAY GYULA SZOBA-. CimFESTÖ, FASZIÍ1EZŐ- ÉS dlÁZOLÓ r~n SZÉKESFEHÉRVÁR, BUDÆI-ÙT 3. SZ. CZ~1 Vállalok : szobafestést a legegyszerűbbtől a legfinomabb kivitelig a leg- jutányosabb árban. — Elvállalok mindennemű mázoló munkát úgy helyben, mint vidéken is. — Árajánlattal szolgálok. — Pontos kiszolgálás.
