Székes-Fejérvári Naptár, 1926 (50. évfolyam)
Szépirodalmi rész
— 33 — A r i k k a n c s.*) Irta: Farkas Gyula. Szomorúan ülíek a Fecskék az Ott honban. Nem iz!et nekik sem a tanulás, sem a játék. Hiába magyarázta Csőre g Laci, a regédőrsvezető mégoly buzgalommal a Morse-jelek rejtett szép ségeit, hiába buzdította őket nemes ver senyre a kimjátékban, csak gubbasztottak, mint a szárnyaszegett madarak. Nem eseda, hiszen hiányzott az őrs vezetőjük, a Pécsi Feri. Máskor vidá man harsogott a szava az Otthonban, játékos jókedvvel, érett komolysággal mindig talált ki valami újat és meg lépőt, amivel változatossá tette az őrsi összejövetelt. A fiuk rajongtak érte és nem volt harag vagy viszály, mely az ő szavára meg ne békéit volna. De meg is lehetett nézni a Fecske őrsöt, volt ott fegyelem, cserkészmunka és jókedv. És ma Feri nem jött el az őrsi ősz szejövetelre. A fiuk már hallották, hogy beteg, valahol meghűtötte m?gát és pár napja az iskolába se jött. Eddig nem igen vették komolyan, de most, hogy hiányzott közülük, egyszerre ráeszméltek nagy rragukrahagyottságukra. Laci látta, hogy nem bír velük és elszontyolcdottan tette le a krétát. „Tudjátok mit, fiuk ! Hagyjuk ma az őrsi összejövetelt és keressük fel együt tesen Ferit 1 * Helyes ! Menjünk 1 Úgy van ! sza kadt ki a megkönnyebbülés sóhaja a fiuk kebléből és a kis csapat máris készen állt. „Ki járt már nála?“ Még senki. Feri messze kint lakott a külvárosban és még sohasem hivott *) Mutatvány az iró A tábortűz üzen novel- lás kötetéből, kiadta a berlini Voggenreiter magyar osztálya. Vezeti dr. Farkas Gy. A missziós kiadványok terjesztése hazafias kötelesség. Vásárolhatók minden könyvkereskedésben. a családjáról, az otthonjáról, de a fiuk gyermekösztönükkel megsejtették, hogy senkit magához. Nem is igen beszélt nagyon szegények lehetnek, mert a ruhaja kopottas volt, arca beesett, sápadt és sok sok magánórát adott. Lakáscímét mindnyájan tudták, igy hát megindultak, végig a poros utcákon. A házak mindjobban törpültek, a járókelők ritkullak és itt-ott felgyultak esti szürkületben a gázlámpák. „Csóka utca 16. szám 1 Itt vagyunk I“ kiálltott fel egyszerre az élesszemü Szarka Géza, a kimjátékok bajnoka és az őrs megtorpant egy szalmafödeles kunyhó előtt, melynek apró ablakai álmosan néztek ki a komor, kihalt külvárosi utcára A kapualjban egy mezítlábas fiúcska játszadodott szines kavicsokkal és megriadtan tágra nyílt szemekkel bámult a cserkészekre. „Itt laknak Pécsiék?“ A fiúcska csak nézett tovább, de a mikor Laci megsimogatta kopaszra nyírt fejét, felbátorodott és előttük szaladva mutatta az utat Pécsiék otthonába. A Fecskék dobogó szívvel álltak meg a düledező udvari lakás előtt, mely ott húzódott meg az ólak közelében. Akáihányán csak hírből ismerték a szegénységet, könyvekből, szembe sohasem néztek vele. Sokszobás szellős lakásokban laktak, nyaralni jártak, kényesen válogattak az ételekben és gyöngéd szülői gond őrködött felettük. Most valami ismeretlen, fájó érzés fonódott a szivükre és elakadt Iélekzetfel lesték, milyen válasz érkezh Laci félénk kopogására. Semmi 1 Laci újra kopogott, kissé erősebben, ismét eredmény nélkül s aztán tanácstalanul nézett társaira. Kocsár Béla vette át a vezetést, ő otthoniasan érezte magát a szegény* 3
