Székes-Fejérvári Naptár, 1925 (49. évfolyam)
Szépirodalmi rész
Hasonlóság.- — Ejha, hogy hasonlít egymáshoz ez a két dds fiú ! — Az ám. Különösen az egyik! Hogyan öltözködnek a nők? Férj: Kész vagy már, édesem? Feleség: Kész, csak még a kalapomat te* szem fői. Férj: Akkor még hát van időm, hogy leszaladjak a harmadik utcába a borbélyomhoz, ^nyiratkozni és borotválkozni . . Munkamegosztás. — Látja, engem a feleségem nagy munkától szabadított meg. — Hogyan? — Mielőtt elvettem feleségül, minden pénzemet rá költöttem. Most már más a helyzet. -Most minden pénzemet a feleségem költi el saját magára. üzleti veszteség. — Ezt a Orünhutot nagy üzleti veszteség érte. — Micsoda ? — Fuccsba ment a jó partija ?... Mikor a gyerek udvarias, A püspök egyházi kőrútján kérdi a kis iskolást : — Mi a hetedik parancsolat, iiacskám ? A gyerek nem mer úgy felelni, hogy ne lopj ? — hát azt mondja : — Ne méltóztassék lopni... A külföldi utazás. Két tözsdés beszélget. — Hallottad, hogy a Grün hat hónapra Jcüiföldre utazott? — Na? És nem felebbezte meg? N Fürdőhelyen. Kisasszony (lelkesedve): Ó, mennyire őrülök, hogy megismertem önt, Rimffi ur ! Tehát ön az az aranymetszésü, disznó-bőrbe leötött költő, akit karácsonyi ajándékul kaptam... A tű - pénz. —Miért hagyta el magát a felesége ? — Nem akartam neki tű - pénzt adni. — Ugyan, hát mért tagadott meg tőle olyan csekélységet ? — Az csekélység? Egy brilliáns tűt akart 'venni. Nyári örömök. — Nem értem, hogy van kedve ilyen hűvös időben kiülni a tenger partjára? — Bérletjegyet vettem a fürdőházban — is most elhasználom, ha megfagyok is közben. Különböző nézetek. — Én nem akarok addig férjhez menni, mig 30 éves nem leszek. — Én meg nem akarok 30 éves lenni, amig férjhez nem megyek. A közmondás áldozata. — Mi történt ezzel a szegény emberrel ? — A felesége kipróbált rajta egy uj közmondást. — Mi az ? — Addig nyújtózkodj, ameddig a nyujtófa ér. Tárgyalás előtt. Ügyvéd : Magának a tárgyaláson nem szabad vallani mást, csak a teljes igazságot. Fogoly : De ügyvéd ur, ha igy korlátozzák a szólásszabadságomat, akkor félek, hogy kevés mondanivalóm lesz. Jótehetség. — A próba vizsgán emlékezetből én értem el a legjobb eredményt. Kilencvenkilenc pontot kaptáin. — És a többiből milyen eredményt értél eL — Azt már elfelejtettem. Nehéz tanulás — Csodálkozom, hogy a barátnője nem tud úszni. Hiszen tavaly nyáron tanult ! — Igen, de ő minden nyáron újra tanul. Mindig másvalakitől. — Es mikor fog végleg megtanulni ? — Csak ha már férjhez ment ! Kereskedő a véglehelletig. Halálos ágyán fekszik a kereskedő. Zokogásukat elszorítva állja körül a család. A haldokló, akinek szeme már elhomályosodik, suttogva kérdi: — Itt vagy, Lujza ? — Itt, tördeli a feléség. — És te, Gyula fiam ? — Én is itt vagyok, édesapám. — És Nelli lányom ? — Mindnyájan itt vagyunk, apuskám ! A haldokló erre egyszerre fölemelkedik: — Úgy? Mindnyájan? Hát ki van akkor az üzletben ? Jó Ízlés. — Szereti maga a házikosztot? — Nagyon szeretem, de — házon kívül. A kamrában. A súlyozó : Mi olyanok vagyunk, mint a ház bér. Mindig fölemelnek bennünket Gyermekszáj. Tanítónő : Nos, Pali, mit tanultál tegnap ? Pali : Maga tanított, magának jobban kell tudni.
