Székes-Fejérvári Naptár, 1925 (49. évfolyam)
Szépirodalmi rész
45 A pisztoly azonban csütörtököt mondott. — Hála Istennek! kiálták mind — nincs megtöltve — Azt majd meglátjuk — szólt Vu- lies és újra felhúzta kakasát, uj gyuta csőt tett rá és egy sipkát akasztott a pisztoly végére; a lövés eldördült, a szoba tele lett füsttel. Midőn a füst el oszlott, megnézték a sipkát, s az csakugyan keresztül volt lyukasztva, s a go yót a falban találták meg befuródva. Pár percig senki sem bírt szóhoz jutni Vulics nyugodtan seperte aranyaimat zsebébe. — Ön szerencsés a fogadásban, szóltam kásőt b Vulicshoz. — Életemben most próbáltam meg először szerencsémet a fogadáson, de úgy látszik szerencsésebb vagyok benn, mint a kártyán. Csakhogy a játék kissé veszélyesebb — szólt az őrnagy — nos, hisz e még most is a végzetben? — Bizonyára — feleltem, csakhogy meg nem foghatom, miért tűnt fel pár perc előtt arca úgy, mintha a halál ült volna raj a Megmertem volna esküdni, hogy még ma meghal. — Vulics, ki pár perc előtt oly hidegvérrel szoritá a pisztolyt homlokához, most kissé megrázkódott. — Elég — szólt helyét otthagyva, fogadásunk el van döntve, s megjegyzései fölöslegesek — erre sipkáját vette, s kiment a szobából. Minden oly különösnek te tszeit, de miért? okát nem tudtam volna adni. A társaság szétoszlott. Mindnyájan elismerték, hogy Vulicsnak eredeti öt létéi vannak, s engem mindnyájan kárhoztattak, s önzőnek tartottak, hogy oly veszélyei életkockáztató fogadásba beleereszkedtem. Én a stanica puszta görbe utcáin hazafelé tartottam. À kunyhók mögött élénk piros fényben kelt fel a teli hold, mintha távoli nagy tűz viszfénye lett volna Élénken ragyogtak a csillagok a sötétkék égen, s magamban jóizün mosolyogtam, midőn elgondoltam, hogy voltak igen okos, bölcs emberek, kik; hitték, hogy e fölöttünk majd mérhetetlen távolban levő égitestek befolyással vannak földi életünkre Ilyes és hasonló gondolatok futottak végig le kernen, én azonban kiragadtam magamat e sötét gondolatokból, miután általán nem szerettem abstract eszmékkel hosszasán tépelődni. Az elmúlt est eseményei mély benyomást tettek rám, s idegeim roppant túl voltak feszítve. Nem tudom bizonyosan, hiszem-e még most is a fatumot, vagy nem, akkor azonban komoly h tem volt. A példa, a bizonyság igen kézzelfogható volt, mindazállal kiűztem agyam ból e sötét rémes eszméket, s egyenes, határozott lépekkel haladtam előre lakásom felé. Egyszerre lábaim valami élettelen^ lágy, kövér testbe botlottak meg. Lehajoltam .... egy disznó feküdt előttem vérében. Alig mentem pár lépést tovább,- két kozák közeledett felém gyors léptekkel az egyik melléku cából ; az egyik, egyenest hozzám sietett, s kérdezett, vájjon nem találkoztam e egy részeg társukkal, ki egy disznót kergetett?' Mondtam, hogy nem találkoztam, azonban a vérében letrengö disznót mutattam nekik — Ha az egyszer részeg — mondá Knazovitzky Elemér táai ^cikkek * kételkedése SZÉKESFEHÉRVÁR, NÁDOR UCCA (Knazovitzky divattruház mellett). Aluminium főzőedények ; nickel, alpacca és fatálcák, evőeszközök, teáskannák, zománcedények, horgany és horganyzott áruk éa faáruk, lakatok és háztartási különlegességek jutányos árban kaphatók. Pontos kiszolgálgálás.
