Székes-Fejérvári Naptár, 1925 (49. évfolyam)
Szépirodalmi rész
35 zongora kedves emlékem, nem akarom, hogy más já's/ék rajta a szegény leányom után. Ezt mondtam. Erre felborult a barátság? Jaj, Monsieur, hogy nekünk mit kellett >zenv dnünk, aui nem lehet elmond >m. Az unm, tudia, kinn jár a földeken egész nap, csak es e vetődik tn?a Napközben egyedül voltam velük. Valahányszor a hárpia elment mellettem, mindig azt morogta a foga között: minek a parasztnak zongora? Tízszer- huzszor napjtban. No ez még nem a legnagyobb baj. Per z*, hogy nem Monsieur. Hisz ha csak ez lett voln i ! Egy napon a lakás- fa vatalra idézik az uramat, s ott meg tudja, hogy a hárpia igényt jelentett be a tiszta szobánkra, s ök hárman szintén jogosul ak két szobára. Ez már cifra eset. Aztán mi lett be löle. Hát ügyvédet fogadtunk. Két Hr gyatáson e veszte tűk a pert, a harmadikon nagy nehezen megnyertük. Egy vagyonba került. De ez mind semmi. Han m azó'a nem fogytunk ki a perekből Jött az ősz, kellett a padlás a gabonának. Mi jóelöre megmondok nekik, hogy melyik padlás az övék, a többiből hurcolkodjansk ki. Nem tét ték. PörMtünk. Megnyertük a pört A padlást mégsem rakták ki Megint pö töltünk. És ennek nem volt sem vége, sem hossza. És hogyan esett Loupard apó a bajba ? Hát ez úgy történt. A nagyobbik leányt kineveztek Bilan ka állami tanítónőnek. Képzelheti, Monsieur, milyen b ildogok vohu ik. A nagyobbik jeány el is ment, de a hárpia és a másik leány nem mozdult. ír unk Bilanba egy ismerősünknek, hát a: azt fe e!t& hogy a leánynak rendes Janitói lakása van: két szoba, konyha. Ügyvédet fogadtunk, hogy menjen el a hárpia a leányához, mivel itt nincsen semmi keresnivalója. Ug/ mint ma, az ügyvéd beadta az Írást. Másnap délelőtt a hárpia kiül az ajtóba, elővesz egy darab papirost ék szór *>1 szóra leolvassa, amit az ügyvédünk beadott. És közbe nagyokat nevet. S?ép állapotok. Én is ezt gondoltam, bárha csak egy szegény falusi áss ony vagyok. Ettől kezdve, ha a hárpia mellettem elment* azt morogta a foga közt: tízezer frankért elmegyek paraszt. Mondtuk az ügyvédnek Azt mondja, legjobb lenné neki megadni, egye meg a . . . majd rossz it mondtam. Azt mondta az uram, hogy ecy koldusnak szívesen odaadja* vagy be'edohja a tengerbe, de ennek a disznónak nem ad egy fityinget sem. Hát csak pörö tünk tovább. Egyszer elvesztettük, egyszer megnyertük, de min ; dig újra kezdődött az egész. Végre ka> punk egy Írást, hogy a hárpiának három nap alatt el kell hagyni a lakást, különbeni k lakolfatás terhe alatt. Kép zelheti, Monsieur, milyen boldogok voltunk. Éltelik a három nap, a hárpia nem mozdul. Futunk a lakáshivatalra, Winkler József Készít: legújabb divat szerint férfi ruhákat, valamint sport ruhákat angol divat után. Nagy raktár kül és belföldi ' szövetekben jutányos árban3'
