Székes-Fejérvári Naptár, 1923 (47. évfolyam)

Szépirodalmi rész

— Tudja Kiss gazd’uram, — adja meg a választ Hajós Dániel, — olyan gazdálkodással, mint a milyennel igen sok gazdánál találkozunk, ma már nem sokra megyünk. Ma, amikor termőerejében megfogyatkozott, elfáradt a föld nem terem az annyit, mint apáink idejében, ha sokkal jobban meg nem miveljük. A jól megszántott földben biztosabb és szebb a termés, mint az olyanban, melyet nem művelnek jól és mely trágyát alig látott. A nemesitett növényfajták jobban is hálálják meg a jó művelést, mint a régi közönséges fajták. Lássa, ez is úgy van, mint a nemes állatnál. Annak a tehénnek, melyet kigyelmedtől vásároltam, azért adok dupla abrakot, mert tudom róla, hogy visszafizeti a dupla tejtermelés­sel, de a közönséges, silány tehén sohasem fizeti vissza a jó takarmányt. így van ez a növényekkel is. Hiába trágyázom, vagy vetem jól miveit földbe ; csak az arra való fajta hálálja meg azt bőségesen. — De az én földem homokosabb összetételű. Jó volna oda is az ilyen ne­mes búza? — kérdi Kiss gazda. — A nemesitett buzafajták közül egyesek korán érők, mások későbben érők. Egyesek gyengébb, mások erősebb szalmájuak. Vannak finomabb és durvább magvuak. Azután vannak igen bőtermőek, de igényesebbek és viszont igénytele­nebbek, tehát gyengébb földre is valók, amelyek jóval biztosabban adják meg ott a jó termést. No de múlik az idő, lássunk tovább ! Öt percnyi kocíizás után a dombok lábánál, az országút mentén egy igen szépen kifejlődött árpatábla eiőtt áll meg a kirándulók kocsija. Az árpa kalászait már kihányta és látszik annak hatalmas fejlettsége. Erős szár és egészséges zöld szín mutatja az árpa jóságát. — Miféle árpa ez? — kérdezi Kiss András. — Ez is hatvani nemesített fajta. Tavaly 18 métermázsát kaptam utána magyar holdankint, mig a régi csak 12 mázsát adott. — De a régi is sokat fizetett, — ejti a szót Kiss gazda. — Eleget, de nem annyit, mint a nemesitett. Mindkét fajta, tehát a régi is meg az uj is egyforma elbánásban részesült, mert csak igy lehet az összehason­lítást megejteni. Előveteményét jől megtrágyáztam és talaját ősszel szántottam fel. De meg is dőlt az istenadta régi fajtája, mig a nemesitett magvu az állt, mint szőlőben a karó s aztán a magja olyan volt, mint a gyöngy. Tudja, olyan igazi sörnek való, szépen telt, kövér, nagyszemü. — Igazán csodálni való ez az árpa, — mondja Kiss gazda. — Meg is csodálta tavaly mindenki, aki csak elment mellette. No de most törtessünk fel a szőlőbe, ott majd a nemesitett mákot mutatom meg. Közvetlen a szőlő mellett volt egy kétholdas, virágjában levő máktábla, mely szép egyenlő virágjával és erős szárával tűnt fel. — Ez is onnan származik, a honnan a búza meg az árpa, — mondja Hajós Dániel. — Az én kis kertemben a mák csak csöppnyi, alig egy arasznyi, mig itt a mák már virágzik. Hogyan lehetséges ez ? — kérdezi Kiss András. — Ez azért van, mert én igen korán vetem el a mákot az ősszel trágyá­zott és szántott földbe és mint látja, nem szórtam, hanem géppel, 30 centimé­terre egymástól a sorban. így jóval előbb kel ki és ha a sorokat Jól látom azon­nal kapáltatom is. — Aztán mennyit remél a mákból kigyelmed ? — kérdi Kiss András. 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom