Székes-Fejérvári Naptár, 1922 (46. évfolyam)
Szépirodalmi rész
Néhány pillanat múlva revolverdörrenés hallatszott be a szobába. Misses Knob felsikoltott és az ablakhoz rohant. Két megtört szem mosolygott reá a virágok közül. Cswailor ott feküdt a mirtusz bokrok alatt, fehér ruháján lassan szivárgott keresztül a vér . . . Ahol a titkokat tudják, ahol Krishna trónol, ott bocsánat és tisztulás van! ott megszabadul mindentől a lélek, ott nincs árnyék, ott olyan napok sütnek, a melyek nem hagynak árnyékot, ott olyan világosság van, mely kivesz minden foltot a lélekből . . . Lacika elveszett. Esteledik. Az utcákon a lámpák már meg vannak gyújtva, világuk a házak ablaküvegeire esik, azokat rózsaszínűre festve. Az elsőemeleti szobába csak az a rózsaszínű fény hatol be, ott egy kis világosságot kölcsönöz, úgy, hogy a szobában félhomály van. Alig lehet észrevenni az ottlevőket. Mély csend. Csak néha zavarja ezt meg a pamlagon fekvő férfi erős köhögése. Közel hozzá ül egy fiatal nő, a ki szemeit az ajtóra szögezi. Arcán az izgatottság kifejezése. — Nem jönnek, — suttogja. Ismét mély csend. A szoba sötétebb lesz ; már nem lehet kivenni ott a bútordarabokat sem. A nő az ablakhoz megy; türelmetlenül néz ki rajta és egyszerre, mintegy kinos előérzettől gyötöive, fölzokog. > A férfi odarohant hozzá. — Mi bajod édes? — kérdi tompa, fojtott hangon. A nő a sírástól alig érthetően feleli: — Szerencsétlenséget sejtek. Hol késnek ? Sohasem maradtak el ilyen későig. Este van ; a gyermekeknek ilyenkor már itthon a helye. Oh, Istenem 1 Odaborul a férfi keblére. A férfi megcsókolja a remegő nőt, aztán felölti télikabátját és határozott hangon mondja: — Légy nyugodt, kedves! Megyek, hozom a gyermekeket. És mielőtt a feleség megakadályozhatná, az influenzás férj eltávozik.
