Székes-Fejérvári Naptár, 1922 (46. évfolyam)

Szépirodalmi rész

56

Az utazók példányképe.

Az élelmes utazó végtelen sok ajánlatait megsokalva, a megzaklatott áldozat igy fakadt az utazóra:

— Mondtam már, hogy nem kell semmisem! Hagyjon nekem békét! Nem találok szavakat, hogy felháborodásomat kifejezzem s . . .

— Hogyan? — vág közbe az utazó — Őn nem talál szavakat? Segíthetünk, mert ép van nálam egy kitűnő Kelemen szótár, amelyet olcsó áron szállíthatok.

— Menjen a pokolba a szótárával, már egészen reketté kiabáltam magamat.

— Ah uram Ön rekedt? A rekedtség ellen legjobb szer a fehérvári dr. Say féle pasztilla, amelyet van szerencsém . . .

— Hallja, ha el nem takarodik azonnal, a hátán töröm el a botomat.

— Micsoda? az ön botja olyan silány, hogy eltörik? Figyelmébe kell ajánlanom a legjobb angol úri botokat, amelyekből . . .

— No de most már elég iegyen, hisz megüt a guta . . .

— Az ellen is van ajánlatom. A S ücs-féle labdacsok megszüntetik a vértolulást, tessék néhány dobozzal nálam rendelni.

— Hah — már kiver a halálos izzadság . . .

— Halál? Ajánlhatok egy kitűnő, szolid temçtkezési válblatot, ép nálam van a képes árjegyzéke a Concordiának ...

Tovább nem folytathatta, mert revolverrel kergette ki a szerencsét en áldozat a javithrailan ügynököt.

Röviden.

Tanár: Hány féle számla van?

Kereskedelmi iskolai tanuló: Kétféle, úgymint: olyan, amelyet kifizetnek és olyan, amelyet nem fizetnek ki.

Búcsún.

— Hé atyafi, elvesztette kend a keresztjét. (Már t. i. a rózsafüzérjének a keresztjét.)

Atyafi (hátrafordul s az utánna kullogó feleségére mutat) Dehogy vesztettem el, hisz itt kullog utánam.

Dilemma.

Jogász. Pocsék idő! Egyszer meleg, máskor hideg ! ... Az ember sohasem tudja mit tegyen a zálogba.