Székes-Fejérvári Naptár, 1922 (46. évfolyam)
Szépirodalmi rész
41 natra szálltak. A királyt kisérték Oslenburg őrnagy, Lehár ezredes, a nyugat magyarországi felkelő sereg parancsnokai - és két osztrák ezázad. 22-én dél •előtt Győrbe érkeztek, ahol a katonaság szintén letette a királynak a hüség- eskíit. Délután 3 órakor tovább indultak. De csak Torbágyig jutottak. E váratlan esemény következtében a kormányzó Nagy Pál br. tábornokot teljhatalmú katonai parancsnokká nevezte ki, hogy «az 1920. évi I. törvénycikknek, amelynek értelmében a király Magyarországon jelenleg uralkodói jogokat nem gyakorolhat, minden erővel érvényt szerezzen“. A király katonai kísérete már közvetlen a főváros környékéig eljutott, mire a kormány hirtelen katonaságot rendelt ki. Sok egyetemi hallgató önként vállalkozott arra, hogy a király bevonulását Budapestre megakadályozzák. A királykisérő katonaság azonban fegyverrel is utat akart törni. — így Budaörs határában nyílt harcra került a sor. A királyi csapatok közt volt Ostenburg őrnagy zászlóalja i?, a mely a győri és soproni helyőrség osztagaiból állott. A harc 22-én és 23-án folyt le. — 23-án délután a folyton szaporodó kormánycsapatok olyan fölénybe jutottak, hogy a királycsapatok fegyverszünetet kértek; majd békéltető tárgyalásokba fogtak a Törökbálint melletti Csik majorban. Közben a királycsapatok megkezdték a visszavonulást, de csak Tatáig juthattak, mert Komárom előtt felszedték a síneket. - Itt a kormánycsapatok őrizetbe vették a királyi párt és az Eszterházy kastélyban helyezték el. A királyi csapatokat pedig lefegyverezték. — Innen a királyt környezetével együtt Tihanyba szállították. — Itt lakott a kolostorban október 26 tói nov. 1-ig entente tisztek felügyelete mellett. — Innen november 2 án reggel Bajára kisérték, ahol a magyar kormány az entente rendelkezése alá bocsátotta. — B^ján az angol Glowworm naszádra szállt és az entente rendelkezése szerint Galacba irdult, hogy ott bevárja, mig a végleges tartózkodási helyét megállapítják. — November 7-én érkeztek Galacba, ahonnan azonban mindjárt tov‘,bb indultak Konstantinápolyba. A király tartózkodási helyéül az Atlanti óceán Afrika melletti Madeira szigetét szemelte ki az entente. A királynak ez a másodszori váratlan megérkezése nemcsak a magyar belpolitikát, hanem izgalomba ejtette az egész európai diplomáciát. Különösen a kisentente rettegett a Habsburg restaurációtól, amely a régi osztrák-magyar monarchia visszaállításának lehetőségét rejtette magában. Egyre-másra érkeztek az ul imátumok a magyar kormányhoz, hogyha rögtön el nem távolítja a királyt az ország területéről, akkor köröskörül megkezdik a katonai bevonulást Oonkamagyarországba. Kívánták továbbá, hogy IV. Károly végleg mondjon le a trónról. Majd a követelés és fenyegetődzés területére csapva át, az egész Habsburg dinasztia trónfosztását sürgették. — Követelésükben odáig merészkedtek, hogy a félelmükben elrendelt mozgósításuk költségeit is Magyar- országgal akarták megfizettetni. Mivel pedig szándékainak a nagy entente hivatalos diplomáciájának támogatását is sikerült megszerezniük, a Bethlen
