Székes-Fejérvári Naptár, 1922 (46. évfolyam)

Szépirodalmi rész

Aug. 26-án halt meg Wekerle Sándor dr. a régi Magyarországnak több ízben volt miniszterelnöke és pénzügyminisztere, aki a politikai liberalizmus legelső vezérei közé tartozott. Pénzügyi és közgazdasági zsenije külföldön is általánosan ismeretes volt. Aug. 29 én temették nagy részvét mellett IV. Károly király táviratban fejezte ki részvétét.

E hó végére a nyugatmagyarországi probléma megérett a kitörésre. A magyar kormány az entente kívánsága szerint átadta az országrészt. Bécset e hírre fellobogúzták. Az örömöt azonban hamarosan a megdöbbenés váltotta föl. Nyugatmagyarország népe és az ország más területéről odasereglett önkéntesek a benyomuló osztrák csendőrségnek ellenálltak. Ezzel megkezdődött Nyugatmagyarország szabadságharca, az első nyílt fellépés a trianoni igazságtalanságok ellen. A felkelés miatt a magyar kormány egyre-másra kapta a fenyegetéseket nemcsak a nagy entente, hanem a kis entente részéről is, amely egy középeurópai háború kirobbanásának rémét festette már a falra, egy ilyen háború pedig könnyen semmivé tehetné a mértéktelenül összeharácsolt értékeit és területeit. A felkelők azonban nem ijedtek meg semmiféle ultimátumtól, tovább harcoltak s a fegyverük és lelkesedésük oda vitte a dolgot, hogy minden osztrák erőt kivertek a határon tu’ra.

A csehek, majd az olaszok közvetitő javaslatára e súlyos kérdésben sok huza-vona ulán végre október 11-én Velencében konferencia ült össze. Ez ügyben különösen a sokat támadott Della Torretta olasz külügyminiszter, akinek az elnöklése mellett a két napig tartó velencei tárgyalások lefolytak. Magyar részről Bethlen gróf miniszterelnök és Bánffy gróf külügyminiszter, osztrák részről Schober dr. szövetségi kancellár és kíséretük vettek részt a tanácskozásban, úgy egyeztek'meg, hogy Sopron városra és a környékének kilenc falujára népszavazást fognak elrendelni. Nyugatmagyarország többi része minden további nélkül Ausztriáé lesz. A megegyezést itthon vegyes érzéssel fogadták.

Szept. elején nyílt meg Genfben az elnyomott nemzetek első nemzetközi értekezlete, amelyen a Magyarországtól elszakított három és félmillió magyar képviseletében Rakovszky István és Városy dr. jelentek meg. A kongresszus konkrét eredményeket a jelen helyzetben ugyan el nem érhetett, de mint az elnyomottak egymásra találásának és egymásra utaltságának nevezte jelentős erkölcsi siker letéteményese volt.

Szept. folyamán a mindjobban elzüllő magyar érdek és pártpolitikára élesen világított rá az a kipattant nagyszabású panama, amelyet minisztériumi tisztviselők élükön Esküdt Lajossal, nagyatádi Szabó István földmívelésügyi miniszter titkárával Űztek az áílatkivitel terén. Az ügybe belekeverődtek nemzetgyűlési képviselők is. Tág lelhiismeretre valló védekezésük a politikai erkölcsök nagy hanyatlását bizonyítja. .Kijárásokért“ pénzt fogadtak el, tettüket még súlyosbítja, hogy a nagy arányokban megindított kivitel még inkább

— 39 —