Székes-Fejérvári Naptár, 1922 (46. évfolyam)
Szépirodalmi rész
- 34 — békülékenyebb külpolitikát vártak nálunk. A nyugatmagyarországi kérdésben azonban egyelőre semmiféle változást sem okozott az uj kormány. Nálunk egymást érték a tiltakozó gyűlések. Jan. 12-én a pesti vármegyeházán volt nagy tiltakozó gyűlés. Jan. 18-án a három nyugati vármegye: Moson, Sopron és Vas tiltakoztak; 19-én a főváros törvényhatósága. A nyugati végek hűsége megható módon nyilvánult meg a négy irredenta szobor jan. 16-iki leleplezése alkalmával is. A nyugatin?gyarországi kérdéssel kapcsolatos az á két fontos nyilatkozat is, mely január folyamán történt. Az egyik újév délelőttjén hangzott el, amelyben Horthy kormányzó kifelé a béke és barátságkeresés politikáját tűzte ki célul, befelé pedig a konszolidációt és a gazdasági helyzet megerősödését hangsúlyozta a kormány tagjai előtt. A másik Gratz Gusztáv külügyminiszter jan. 21-iki expozéja, amely Magyarország elszigetelt helyzetére való tekintettel szintén óvatosságot ajánl a külpolitikában, Ausztriával szemben viszont már erélyesebb hangokat üt meg és Ausztriának a tárgyalások előtt való merev elzárkózásából következő eseményekért reá hárítja a felelősséget. De mindez semmit sem használt. Sőt az osztrák nemzetgyűlés jan. 25-iki ülése elfogadta a Nyugaí-Magyarország bekebelezéséről szóló törvényjavaslatot és Gratz külügyminiszter nyilatkozatát „zsarolásnak“ és „arroganciának“ minősítette. Ezt a rideg állásfoglalást Hussarek dr. volt osztrák miniszterelnök is elitélte egy intervjuban. A királykérdés — ez év politikai rákfenéje — állandóan izzott a hamu alatt és bizonyos időközökben veszedelmes erővel tört ki alóla. A kérdést az u. n szabadkirályválasztók tartották napirenden. A kérdésbe egészen illetéktelenül Benes dr. cseh külügyminiszter is beleszólt a prágai parlament jan. 27-iki ülésén, ahol kijelentette, hogy Csehország nem tűrheti a Habsburgok visszatérését a magyar tiónra; hanem azt kívánja, hogy Magyarország maradjon köztársaság, akkor számíthat Csehország barátságára. Ezt a belügyekbe való sértő beavatkozást Gratz külügyminiszter a nemzetgyűlés február 4-iki ülésén erélyesen visszautasította. Ugyanakkor kijelentette azt is, hogy az entente is közvetlen tárgyalást óhajt Ausztriával a nyugatmagyarországi kérdésben. A külügyminiszter nyílt és határozott expozéjától sokan az eddiginél^ gerincesebb külpolitikát vártak. A külpolitikai téren január folyamán még két fontosabb eseményt jegyezhetünk föl. Az egyik Apponyi Albert gróf válasza Danielon-nak, a magyar békeszerződés francia kamarai előadójának, amelyet Párisban jan. 22-én a Népszövetségek ligájának nemzetközi unióján adott és amelyben külső és belső okoknál fogva a trianoni békeszerződés revíziójának szükségességét bizonyítja. A másik ugyancsak Apponyinak jan. 24-iki előadása, melyet Géniben, a Journal de Génévé felkérésére tartott az egyetem aulájában. Ebben nagy és előkelő közönség előtt mutatta ki a trianoni béke igazságtalan rendelkezéseit és azok tarthatatlanságát.
