Székes-Fejérvári Naptár, 1917 (45. évfolyam)
Szépirodalmi rész
40 A vész a maga borzalmas arányaival, a pusztitás a maga megrázó számával, a küzdelem a maga gigantikus erőkifejtésvvel, a hálált szóró ágyuk torkainak bömbölése. a rohamok „rajtái“-ja és a halhatatlanság kapuján a hősi halált halt katonák lelkének kopogtatása, az özvegyek és árvák fájdalmas buja és a diadalok szédületes nagysága mind-mind ott voltak abban a menetben, mely az öreg, fáradt király testét kisérte a kapucinusok sírboltjába, a családi pihenő helyre, Erzsébet királyné' mellé pihenni, örökre megpihenni. * Fehérvár és Fejérmegye a múlt évben nem politizált. Már ez magában is megörökítésre méltó. A politikai elfogultság okozta válaszfalak mintha egy varázs- jelra összedőltek és eltűntek volna ; a politika által normális időben szerteforgácsolt erők most egy hatalmas egésszé olvadtak Össze, hogy Fehérvár és Fejérmegye népe a végsőkig állni tudja a helyét a szent kötelességek terén, amelyre a front mögötti magyarságot állította a háború. Minden tettrekészség, minden agilitás, jó szándék, vetélkedési igyekezet most a produktiv, hasznos munka minél fényesebb sikere és gazdagabb, áldásosabb eredményei érdekében keresett és talált érvényesülést. Amint e téren városunk és vármegyénk népe a múlt esztendőben fölmutathatott, azzal kevés magyar város és megye büszkélkedhet. A hadi -és társadalmi jótékonyság, a charitas, humanizmus és filantrópia, nemkülönben dicső hadseregünk erejét fokozni hivatott mindennemű akció lelkesen együttérző, szilárdan együttálló és vállvetve együtt dolgozó tábort talált Fehérvár és Fejérmegye népében. Az elmúlt év eseményeinek krónikáját részletesen felsorolni nem hivatása e soroknak. A kimagasló történéseket általánosságban a háború jellemezte. A háború erőteljes folytatásának és a végső diadal kivívásának előmozdítása érdekében állította be minden erejét a város és megye népe. Ami e vonatkozásban a múlt évben történt, az logikus, céltudatos, buzgó folytatása volt annak az akcióképességnek, amelynek fontosabb megnyilvánulásait naptárunk előző évi számában ez Oldalakon megörökítettünk. A történések sorában tavaly a leggyakrabban a Lyka Döme által nagylelkűen adományozott Vértes vitéz szobor szerepelt. Az események kronológus sorrendjének figyelembevétel az első stációt az az ünnepség képezi, amelyet 1915. év szeptember 12-én a székesfehérvári 17. honvéd gyalogezred rendezett a vértes szobornál, Ennek a lélekemelőén bensőséges ünnepnek koronája az a magasan szárnyaló és a magyar honvéd magasztos hitvallását szónoki mestermunkába foglaló beszéd volt, amelyet László 1st'án honvédalezredes, a 17. honvéd gyalogezred pótzászlóaljának kitűnő parancsnoka mondott, midőn honvédeink szögét beverte a fa-szoborba és átnyújtotta a szögmegváltés címén a honvéd tisztikar és legénység által gyűjtött 3160 koronát. Méltó válasza volt a honvédalezredes gyönyörű szónoklatának az a beszéd, amellyel gróf Széchényi Viktor főispán, mint a szobor- bizottság elnöke megköszönte honvédeink nemesszivüségének e megnyilatkozását.
