Székes-Fejérvári Naptár, 1916 (44. évfolyam)

Szépirodalmi rész

76

'Mert nincs is (ah)! ebből kifolyólag az örömteljes órákban nincs kivel nyájasan beszélgetni, bosszúság idején nincs kivel perelni; a visszafojtott boszankodás epedig árt a termetnek. . '

Hát még az őszi-tavaszi meszelés, az ám csak a lélek kárhozat! Feleséges •ámber ilyenkor inkább ellátogat az anyósához, ha már máshova nem mehet, meghozza ezt az áldozatot is, csakhogy otthon ne kelljen lennie. De a legény- ,embernek nincs menekvése, sőt hurcolkodáskor tanácsos segédkeznie is. Ha még Is odahagyná ilyenkor otthonát, a lelketlen bérmunkások vandalizmusától a berendezés egyharmada tönkremegy, egy harmada úgy elkeveredik, hogy hónapok múltával kerül elő, egy harmada pedig soha sem. (ez az úgynevezett harmados •■gazdálkodás), Az őschoasz pompájában díszeleg ilyenkor a két szoba bútorával megtöltött harmadik vagy tiszta szoba. Az ágy a legbelső sarokban nyert helyet, icltorlaszolva ajtóval egymásnak fordito11 könyv- és ruhaszekrénnyel, íróasztallal, melyen a mosdó eszközök, — cimbalommal, melven a kisebb tárgyak — mint j>1 a székek helyeztetnek el; igy a nyugalomratérés létrák, — a felkelés pedig .csak emelő gép segélyével történhetik. Hat ablak 24 szárnya összecserélve, a «drága könyvek a sütő kemencén papucs, cipők s a Széli féle egészségügyi csészék az asztalon díszelegnek. Szóval nagy a felfordulás és bonyodalom s a régi jó rend visszaállítása feleség hiányában a legényembert terheli.

A lakás mizériákhoz csatlakoznak édes testvérei: a fűtés, világítás. Ezek végzése egy bejáró takaritóasszony hatáskörébe tartozik, kiről félreértések kikerülése céljából megjegyeztetik, hogy 70 éven felül van; káiyhát, lámpát ily magas «életkorban rendben tartani .nehéz dolog, tehát néha ebbe is bele kell avatkozni. sÖssze kell rakni a 77. darabból készült vaskályhát; a szülével együtt tanácstalanul nézünk a nagy feladat elé; mit tehetnénk, minthogy szakértőkhöz folyamodunk. Jönnek is már egymásután: egy nádazással foglalkozó kitanult kőműves ((vaskályhát soh’sem látott), egy koporsókészitő- műkedvelő ács mester, nehány javasasszony és a falu bábája. Össze is rakják déltől estig úgy, hogy egy ciga- .rettányi füst nem megy a. kéménybe, hanem mind a szobába, mire a szakértők, «elpárolognak, kijelentvén, hogy — bár ők szegény emberek — ilyen szobában íiem laknának semennyiért. De nekem itt élnem, halnom keli, igy saját jóvol- iomért neki gyürkőzve, a téli saison legszükségesebb darabját magam rakom és lapasztom össze. 12 évi iskolázás után csak érthetek hozzá, amazok együttvéve jsem jártak ennyi iskolát.

Falun a villany csak a nyári zivatarokból ismeretes, igy világításra a demokratikus petroleum szolgál. Van is keíete. A reszketős kezű szüle az olajat Æ lámpa mellé öntözi állandóan, amivel két előny jár: egyik, kogy a most alakult fogyasztási szövetkezet gazdagodik, másik, hogy nem kell külön költekezni llatszerekre. A lámpabél soha sem vágódik el, mert fogy, ha mégis nagy esre-hitre Jevágatik, bizonyosan ferdén ég. A nagy fizetést huzza a szüle, kályhával, lámpával ííajlódhatom magam. Úgy kell neki! mondják a lányos mamák. Talán igazuk is van.