Székes-Fejérvári Naptár, 1916 (44. évfolyam)
Szépirodalmi rész
71 A másik némán igent bólintott és mindketten befordultak a kaszárnya kapuján. * * Alig hogy az őrjárat eltűnt a kapu alatt, az egyik utcából egy alak jött. Félve lépáelt eláre s vigyázva tekingetett maga körűi. Mikor a kaszárnya előtt anélkül sikerült elhaladnia, hogy észreveték volna, hirtelen futni kezdett. Már egy félóráig szaladhatott mikor egy alacsony házhoz ért. Kifáradva, a félelemtől megkinozva állt meg, s az ajtón halkan zörögni kezdett. Az ajtó kinyílt s egy fiatal lányka tekintett ki rajta. Mikor maga előtt látta bátyát átölelte és zokogva vezette a házba. Végre megjöttél. Ha tudnád, hogy mennyire várt már... folyton téged emlegetett ... nem akar meghalni, mig legalább egyszer meg nem ölelhet. Milyen boldog lesz, hogy meghalgattad esdeklő szavait s eljöttél hozzá. Tudom a kapitány is szevesen eresztett, hisz anyádhoz jöttél. A leány folyton beszélt a katona pedig szomorúan állt a haldokló ágya előtt. Az asszony felnyitotta bágyadt, üvegesedő szemeit... s kezét lassan felemelte. A fiú suttogva hozzá hajolt. Anyám én itt vagyok ... nem ismersz? ... a fiad kit úgy szerettél... Péter áll előtted. A beteg csak bámult. Az Ő lelke már másfelé járhatott, talán csak egy pillanat s végkép elhagyja a földet. A kis szobában halkan sirt a lány, a fiú pedig a lámpás halvány fényébe bámult. A szél meg-megrázta az ablakot, s olyankor a katona összerázkódott. Mintha kisértetek járnának az éjben és azok incselkednének vele, ijesztgetnék őt. Az ajtó kinyílt. Katonák jöttek be rajta. A lány felsikoltott, s ájultan esett a halott ágya mellé. A szökevény már r.em félt. Bátran állt meg a katonák. előtt. Szemében csak egy könny csillogott és mikor megkötözve vitték a csendes utcákon, halkan egy régi dalt énekelt. * * * Reggel van. A nap egy-egy sugára kíváncsian tekint a vár falai közé, néhány pedig- még a börönbe is belopódzik. Őrök járnak a nagy falak alatt s egy szakasz kozák pedig fegyverrel a vállán közelit. Felállanak sorba. Már csak a a foglypt várják. Végre az is megjelen s büszkén lépdel őrei között. A szertartás gyorsan végett ér. A szökevényt a fal mellé állítják, a vezénylő őszt pçdjg felolvassa az Ítéletet. Bűne, hogy megszökőt, hogy haldokló édes anyját meglátogassa, büntetése pedig halál. A halálra ítélt büszkén néz a puskák fénylő csövébe, s mikor lövéstől találva .összerogyott, halkan súgják ajkai... éljen a cár... anyám én is veled teszek. (* * *)
