Székes-Fejérvári Naptár, 1916 (44. évfolyam)
Szépirodalmi rész
En? (Egy pillanatnyi miméit gondolkozás után.) Elválok! — Ámde kérem Elválni és meghalni Az nem egy és épp azért most Adja ide azt a parfait! Paulette'. (Visszaül helyére, izgatottan, türelmetlenül kezére hajtja a fejét.) Arthur: Most már látom, magamnak kell Érte menni. (Feláll és egy oldalt álló asztalkáról elhozza a parfait.) No, de nézze, Északsarknak szűz havához, Fenyőgalynak jégcsapjához, Kis Paulettenek a szivéhez Hasonlít ez a nyalánkság. Olyan fehér, mint a szűz hó, Olyan hideg, mint a jégcsap, Olyan rideg, olyan édes, Mint Pauletteem kis szive ... Paulette. (Feláll.) Arth r: Ej — hová megy? Paulette: El, aludni. Arthur: Már is? — Nincs még kilenc óra. Oh, maradjon. Ez utolsó Vacsoránkat költsük el hát Együtt, békén, szeretetben. Feledjük egy pillanatra, Hogy mi holnap már elváltunk. Bucsuvétlen, emlékzuzva, Szivettépve, kínban égve Megy ön jobbra — én meg balra. Megyünk egy-egy fiskálishoz, Aki minket elválasszon. S holnap este a szobában. Ily időtájt oly sötét csend Gubbaszt, mint amily sötétség Honol ott ama kis szívben Mely az öné, kis Paulette. Kérem nagyon, esedezem, Maradjon ma énvelem. Paulette'. (Kis töprengés után.) Hát maradok, de előre Kikötöm, hogy még egy szót se - Fogok szólni. .. Arthur: Ne legyen ily Szigorul Hisz az a vád, a Mivel sújtott, nem oly nagy, hogy Ily büntetés járjon érte. Paul ette: Nem oly nagy, — talán nem is bűn? Ah uram, a férfiaknál Csak egy nagy bűn létezik : Az, ha a nő tesz olyasmit, Ami hiba — se hiba bár Oly piciny, mint a kisujjam — De a maga tette — oh jaj — Szörnyű, szörnyű egy eset. (Sir.) Arthur: Mit tettem én? Paulette: (Hirtelen abbahagyja a sírást, haraggal felszökik ültő helyéből.) Ez már mégis Több kissé a kelleténél. Letagadni azt, amit tett... Arthur. Üljön le hát szép nyugodtan És beszéljük meg a dolgot, Részletezzük — fejtegessük — Úgy, amint majd a bírónál Kell megtennünk. (Paulettet visszaülteti székébe; maga is leül. Szertartásosan.) Nos, a vád — mi? Ugyebár az, hogy én tegnap
