Székes-Fejérvári Naptár, 1913 (41. évfolyam)
Szépirodalmi rész
89 Szakács-művészet. Fiatal asszony: Nem is sejted, aranyos medvém, mennyit bajlódtam ezzel a gombás rostélyossal ! Férj: Hát még én! A rendíthetetlen. Inas: A nagyságos úrral nem lehet beszélni, fáj a foga. Rákóczi Árpád (fehérnemű vigéc) : Igazán nem lehet vele beszélni ? Inas: Mondtam már! (Fél óra múlva a vigéc visszatér egy úrral). Inas: Nem megmondtam, hogy a nagyságos urnák a foga fáj! Rákóczi Árpád: Éppen mivel még a nyolc órai vonattal el kell nekem utazni, azért bátor voltam a fogorvos urat magammal hozni. Kis lányok között. Dórika (hosszas gondolkozás után): Tudom már mi szeretnék lenni; ballerina. És te ? Juliska : Én ? Fiatal özvegy. Szigorlaton. A professzor: Mi a neve? A jogász: Kiss András (nevet). A professzor: Nem értem, minek örül? A jogász: Annak, hogy az első kérdésre olyan pompásan megfeleltem. Nem mindig. Ur (kiszáll a kocsiból) : Kocsis, beesik az eső a kocsiba, mindig igy van ez? Kocsis: Nem, kérem alásan, csak mikor az eső esik. Szállodában. Főpincér: Kérem főnök ur, a 18-as szoba lakója fellármázza a hotelt, hogy őt kifosztották nálunk. Gazda\ Úgy? mikor adta oda neki a számlát? — Még nem adtam át. — Hát akkor miért panaszkodik máris ? A legbosszantóbb. — Képzeld csak, kidobtak a korcsmából— Bizonyosan garázdálkodtál. — Az a legbosszantóbb, hogy már kifizettem a volt számlámat.
