Székes-Fejérvári Naptár, 1913 (41. évfolyam)
Szépirodalmi rész
78 Nagylevelü növények nőnek a parton és a viz felverődő habja színes har- matcseppekben ragyog rajtok. Bánlaky leborul a fűre, abol egykor Ilmával járt és sir, zokog keservesen. A mit talán gyermekkora óta nem tett, imára kulcsolja a kezeit és úgy áldja Istenét, hogy ismét szabad, hogy ismét Ilmája közelében lehet. Amint igy térdel lehajtott fővel, egy női léptekre lesz figyelmes. Egy magas fehér alak, kibontott hosszú szőke hajával közeledik feléje. Fején repkény koszorú nefelejts virágokkal, elmélázva közeledik azon helyhez, hol oly sokat volt boldog óráiban Ferijével. Nagyanyja, ki mindig mellette volt, már messziről meglátta a térdeplő alakot s nem tudta elgondolni, ki jöhetett ide csendes magányukat megzavarni? Közelebb érve, a legnagyobb megdöbbenéssel felismeri Bánlakyt. Rémülten megfogta Ilma karját és szelíden iparkodva őt elhozni ezen végzetes helyről ; de Bánlaky is felriadt mély gondolataiból és mielőtt a tisztes matróna elvonhatta volna unokáját, Feri a boldogságtól megittasultan Ilmát nevén szólítva, rohan feléje. Csak akkor vette észre Ilma különös viselkedését. Mert hiszen ő távol lévén, a történtekről mit sem tudott. Éles tőrként hatott át lelkén a gondolat, hogy Ilma elméje talán elborult, — elborult örökre, nem élvezheti szerelmének földöntúli boldogságát — és ennek egyedül csak ő az oka, csak ő ! És amint ott állt kitárt karjaival szomorúan, kétségbeesetten, Ilma nézi-nézi, a merev vonás eltűnik arcáról és amint az orvosok előre megjövendölték, e váratlan erős lelkirázkódtatás lerántotta elméjének sötét fátyolét s egy, a boldogságtól megittasult sikollyal Bánlaky karjaiba dobta magát. A két szív, mely annyit szenvedett, feledve most mindent, feltalálva egymást, boldogok voltak. Örömköny- nyeket hullatott a nagyanya unokájának boldogsága felett. Boldogan tértek be a lakásba, a rendes puha családi fészekbe. A fehér házikó belsejében elmondott Feri mindent, őszintén, híven ; térder.állva kérte Ilma bocsánatát, amelyet az örömkönnyek között meg is adott. Feri most már tisztán áll adósságaitól. Becsületes emberként harcolt egy szép jövőnek megállapításáért. Összeköttetése folytán sikerült oly fényes állást elnyernie, mely boldogságuk anyagi oldalát is biztosíthatja. Bánlaky boldogságát feltalálva, az esküvőt siettette. Büszkén mutatta be édes anyjának Ilmáját, ki szivének minden melegével szoritá fiának e finom lelkű menyasszonyát szivére. Három hétre a történtek után Feri ismét nászuton van Ilmájával boldogan, elégedetten. A két mama pedig a boldogságtól telten készíti a fészket — hol mind a négyen együtt fognak lakni — a fiatal pár számára. Úgyanazon a napon, midőn Ilma Bánlakinak örök hűséget esküdött, egy másik fényes esküvő is volt : Malvin és Hortenau herceg esküvője. Malvin azonban most sem boldog. Nem tud hinni, nem tud bizni senkiben. Mindenkinek szerelmében csak érdeket vél látni. Csalódott szive, ki tudja mikor fog meggyógyulni!
