Székes-Fejérvári Naptár, 1913 (41. évfolyam)

Szépirodalmi rész

71 hetnélek. íme egy kis médaillon arcképemmel. Viseld ezt mindig magadnál és légy hű. Feri, légy hű ! és most Isten veled . . . Az erőteljes férfi magához szoritá Ilmát forrón, hosszasan. Egy utolsó bucsu- csók és a két szerelmes elvált két hosszú hónapra, vagy talán egy — életre!? A mosolygó felhő pedig megállóit a háztető felett, elborult, egy-egy cseppet ejtve a váló szerelmesekre. Ilona boldog otthonában töltött utolsó éjszakáján az ablaka alatt megszólaló csendes zenére ébredt fel, és mig a cigány a szerelmes dallamok egész sorozatát húzta el, Feri lehorgasztott fővel járt fel s alá Ilma ablaka alatt, mig a lányka fehér párnáinak csipkéi közé temetve arcát keservesen zokogott. Reggel egy gyö­nyörű csokorral lepte még meg szerelmese és azután vitte a dübörgő vasút Buda­pest felé a szegény szenvedő szivet. Feri nézte-nézte a vonatot, mig csak a szellő szárnyain egy-egy visszaszálló füstgomolyt láthatott. II. Már egy hónapja, hogy Ilma elhagyta otthonát. Bánlaky Feri, kit a leányka szépsége megbűvölt és visszatartotta könnyű vérének szenvedélyeitől, — most, a varázskört nélkülözve, ismét élvezeteinek adta magát, kártyázott, szórakozást, fele­dést keresve. Egy rövid hónap alatt ismét oly adósságokba merült, melyből vagy egy golyó, vagy egy jó házasság menthetné meg. Régóta vágyta őt már egy par- venü család hálóiba keríteni, kinek az óriási vagyon mellé csak.a hangzatos név hiányzott. De Feri mindig visszautassá valami elfogadható kibeszéléssel a szives meghívást. Most, amidőn ismét találkozunk vele, egy elegáns fogatban ül. Félvállal bele­ékelve magát egyik szögletbe, kényelmesen fújta finom szivarjából a füstöt, mi­közben véghetetlen flegmával nézte le ezt a szegény világot. A pompás fogat kiért az országutra. A távolból magasan fekvő kastély körvonalai bontakoztak ki. Minél közelebb ért a kastélyhoz, annál jobban erőt vett rajta azon jóleső izgalom, mely gyanittatá, hogy további boldogulásának kulcsához közeledik. A kocsi begördült a kastély udvarára s megállt az oszlopos lépcsőház előtt. Fen elegáns mozdulattal ugrott ki a fogatból, megelőzve az eléje siető inast. S miután mohó irigységgel szalasztotta tekintetét a legnagyobb jólétet eláruló udva­ron és az azontúl elterülő park felett, otthoniasan felsietett a lépcsőn. Az inas bevezette a szalonba, a hol diszkrét, tunya világítás mellett halkan beszélgető társaságot talált, a szomszéd szobából pedig zongora hangjai hallatszot­1 minei kAi/ékhoiatal ää % Pörköltkávé keverékei utolérhetetlenek! Telefon Ö5 Saját villamos hőlég kávénagypörkölde ! 250. j L

Next

/
Oldalképek
Tartalom