Székes-Fejérvári Naptár, 1913 (41. évfolyam)

Szépirodalmi rész

Azoknak, kik teljes életükön keresztül éheznek, egyszer enni adni annyi, mint felébreszteni bennük a jóllakás gyönyörét. Boldogságot Ígérni nékik azért, hogy a boldogtalanság utána nagyobb és kinzóbb legyen. Utálatos játék ez, aljak komédia. A humanizmus fényén keresztül gyönyörködnek a konyhák kotyvalékától jóllakottak, az éhező nyöszörgésén, a beteg kolduson, kik vérbe forgó szemmel tekintenek a kenyérdarabra, mit nekik vetnt készülnek.

Hazugság a földön minden. Hazugság az emberszeretet. S hazugságok koronája : az ember. Egy az Isten, a pénz, — ez ad üdvöt, gyönyört, hatalmat, ad minden érzékelhelhetőt s a pénz nyűge nagy varázsa alatt lesz az ember hitvány állat.

Gazdagnak születtem, pénzem kifogyhatatlan s mert nem oktattak ki mint gyermeket, hogy más érték is van a világon a pénzen kívül, hát azt hittem : enyém a világ. Pénzzel vettem meg az örömöket, a nők becsületét, pénzzel a csókot, a kéjt, az italt s minden élvezetet, mi kínálkozott s ime pénzzel vettem meg élet csömört is. Sőt a fegyvernek is,# mi megölni készül, aranypénz volt az ára.

Hát nem Isten-e a pénz?!

Meg van irva : — aki fegyverrel öl, fegyver által vész el, — Pénz volt a fegyverem — pénz veszített el.

Mielőtt meghalnék, rózsában gyönyörködöm. A rózsa majd oda kerül a síromra és virágozni fog. A sir alatt rothadás, felette virulás — élet. A halál az élet kezdete, viszont az élet vége a halál kezdete.

Örök változhatatlan törvénye ez a természetnek és én már csak ennek vethetem alá magam azon felemelő tudatban, hogy beteg testem s romlott lelkem egykor majd egy boldog és tiszta lélek csiráját fogja táplálni.

De minek szőjem tovább ? Kínoz még a gondolat is. Nekem már elvégeztetett. Megyek az öntudatlan lét határtalan birodalmába.

Jó éjszakát emberség . . .

Őszi rózsák.

i.

A te szemed menyországom, mellben üdvözülni vágnom.

Óh hadd nézzek szép szemedbe : Boldogságom tengerébe,

Abba fényes menyországba, mely üdvöm rejti magába.

mint a gyémát ragyog szemed, Ajkad édesb a színméznél, Bájos hangod andalítóbb Az angyalok énekénél.

II.

Szép szemednek derült ege Tündér bűbájjal van tele,

S én boldog csak akkor vagyok, Ha e derült ég rám ragyog.

Egy mosolyod, — óh e mosoly Drágább nekem minden kincsnél, És szerelmed boldogítóbb A mennyei üdvösségnél.

Hézz hát reám lelkem üdve, Hadd merüljek nézésedbe;

m- K—>