Székes-Fejérvári Naptár, 1913 (41. évfolyam)
Szépirodalmi rész
55 gedő ambícióval, amely a cél érdekében nem ismer akadályt. Nagy szinte páratlan munkabírását az élet edzette, mert Hübner Károly már kora ifjúságában —- amikor mások még a szülői ház melegét élvezik — a való élet útjait járta: dolgozott s tapasztalatokat szerzett. A munka, szorgalma, saját ereje emelték Hübner Károlyt arra a díszes pozícióra, amelyet úgy is mint Székesfehérvár és Fejérvármegye egyik legnagyobb pénzintézetének vezetője, úgyis mint e város közéletének egyik kimagasló alakja betölt. Sokat lehetne irni Hübner Károly jószívűségéről, jótékonyságáról, amelyet csendben, kerülve minden feltűnést gyakorol. Erről azok tudnának beszélni, akiken már segített tettel vagy akiknek igaz ügyét felkarolta, sokszor szembeszállva a hatalmon levőkkel is. Igaz barátja a kis embereknek, akik értékelni is tudják, hogy mi nekik Hübner Károly. A közélet és a közügyek terén kifejtett munkásságát a legfelsőbb helyen is méltányolták, amikor a király 1912. februárjában Hübner Károlynak s törvényes utódainak a magyar nemességet adományozta Ez a magas kitüntetés, amely férfikora teljében érte — amint mi őt ismerjük — csak buzdítás arra, hogy továbbra is szorgos munkása maradjon a város társadalmának s a közjónak. Életrejzi adatait a következőkben adjuk: Hübner Károly 1869. január 26-án született Székesfehérvárott, régi patricius családból. Atyja Hübner Nándor műépítész, anyja Sáfrán Mária jótékonyságáról ismert uriasszony volt. Székesfehérvárott a ciszterciták főgimnáziumában elvégezvén az ötödik osztályt, 1883-ban alig 14 éves korában Laibachba ment, ahol az ottani kereskedelmi szakiskolának volt hallgatója 1885-ig. A kereskedői pályára készülvén Genuába ment, ahol egy hatalmas világcégnek, I. Weiss C-ie cégnek lett az utazója. Hogy tudását öregbítse s tapasztalatait gyarapítsa csak kilenc hónapig tartózkodott Genuában, ahonnan Drezdába ment, ahol a Gattmann és Kunze cégnél nyert alkalmazást. Két évi drezdai tartózkodása után Bécsbe ment, ahol a Voigt József cégnél 1888—1891-ig, tehát három éven keresztül volt állásban. 1891-ben, bécsi tartózkodása idején választották meg a Székesfehérvári Kereskedelmi Bank pénztárnokává. 1891 — 1896-ig volt e pénzintézetnek tisztviselője s később igazgató helyettese. A Kereskedelmi Banktól 1896-ban vált meg, midőn a Fejérmegyei Takarékpénztár élére igazgatónak választottak. Vezetése alatt ez a pénzintézet erős fejlődésnek indult s ma egyike leghatalmasabb pénzintézeteinknek, melynek üzletköre az egész Dunántúlra kiterjed. Egy év óta vezérigazgatója a takarékpénztárnak. A közélet teréni munkálkodásból is kivette a részét. 1897. óta választott tagja a törvényhatóságnak, amelyben ma vezető és irányitó szerepet tölt be. Mint városi közgazdasági előadó tagja a közigazgatási bizottságnak. Alelnöke a városi iskolaszéknek. Mint a Székesfehérvári Kereskedelmi Társulatnak gondnoka erős tevékeny
