Székes-Fejérvári Naptár, 1913 (41. évfolyam)
Szépirodalmi rész
45 A hosszú ideig Székesfehérvárott állomásozó ulánusokat a legfőbb hadúr parancsa elszólitotta tőlünk s helyükbe az alföldi magyar fiukból rekrutált Jászkun- huszárok jöttek hozzánk. Igazi magyaros vendégszeretettel fogadta a város lakossága az idegenből, egy galíciai határállomásról hazatérő nyalka hadfiakat. Március 25-én reggelre lobogódiszt öltöttek az utcák. A házak ablakait s erkélyeit virágok és szőnyegek ékesítették. A színház előtt a Nádor-utcát átívelő diadalkapu állt. Rajta a város címere, homlokzatán „Isten hozott“ felírás. Óriási néptömeg várta az érkező huszárokat. Ott volt a város és vármegye tisztviselőkara a polgármesterrel, illetve az alispánnal élén. Elmúlt 10 óra, amikor a közeledő huszárok kivont kardja a lovasberényi utón megcsillant a napfényben. Riadó éljenzés hangzott fel,, amikor az ezred báró Apor Sámuel ezredes vezetésével, az ezred tisztikarával az élén befordult a Nádor-utcára. A színház előtt megállapodott az ezred, s főispánunk, aki lóháton elébe lovagolt a huszároknak, üdvözölte őket a város és vármegye nevében. A főispán beszédére az ezredes válaszolt röviden, huszárosán, megköszönve a nem várt szives fogadtatást. Este a város bankettet adott a huszártisztek tiszteletére a Sz-István-teremben s ugyancsak megvendégelték a legénységet is. Másnap este díszelőadás volt a színházban. A köszöntő prológ után a Táncos huszárokat adta elő a színtársulat. Egy derék katonaember városunkból való eltávozásáról is meg kell emlékeznünk. Lóskay Gábor altábornagy, a székesfehérvári V. honvédkerület parancsnoka, — az utolsó előtti a székesfehérvári kerületi parancsnokok sorában, mert a kerület a jövő évben feloszlik — ez év április elején nyugalomba vonulva, eltávozott Székesfehérvárról. Április 1-én délelőtt hivatalos, katonás, de mégis meleghangú bucsuünnepség volt a honvédtiszti étkező nagytermében, este pedig nagy érdeklődést kiváltó társasvacsora. Ezt megelőzőleg a honvédzenekar nagy lampio- nos szerenádot adott a távozó és neje tiszteletére, akik az egész város sajnálkozásától s meleg rokonszenvétől kisérve költöztek el tőlünk. Az a jó viszony ugyanis, ami a legutóbbi három évben megteremtődött nálunk, polgárság és katonaság között, nagyrészben Lóskay érdeme. A felsővárosi plebánosi állás, Tamás Vilmos öröké Székesfehérvár város április 29-én tartott közgyűlésén töltetett be. A közgyűlés óriási többséggel Bilkei Ferenc hitoktatót választotta meg. Bilkei Ferenc, mint városi bizottsági tag már évek óta lelkes munkása közügyeinknek. Szóval és tettel mindenütt ott találjuk, a hol kulturális célokért, közgazdasági előnyökért kellett sikraszállni. Nevéhez fűződik a vízivárosi Jézus-Szive templom építése. Bilkei tetőtöl-talpig úriember, széleskörű, sokat tapasztalt europeer, felvilágosult, modern gondolkozásu pap, aki tudja, hogy munkája nem ér véget a szorosan vett papi funkciójával. Bizton tudjuk, hogy Bilkei munkássága és irányítani tudó képessége Felsővárosban is megtermf gyümölcseit. Súlyos veszteség érte május 1-én Székesfehérvár nőnevelés ügyét. Matskássjr Rózsa, a felsőleányiskola igazgatónője hirtelen elhunyt. Halálának hire mindenütt
