Székes-Fejérvári Naptár, 1912 (40. évfolyam)

Szépirodalmi rész

58

*

— Távozzék, kiáltá indulattól elfojtott hangon és nejöjjön sose szemeim elé,

A férfi magát meghajtva távozott.

A kis cica felborzait szőrrel, prüszkölve kisérte el az ajtóig és hátsó lábaira állva, nyúlánk testét kinyújtva iparkodott első lábaival az ajtó kilincsét elérni, hogy jól tevődött-e az be ?

Két évvel később a fiatal özveggyel, a magas Tátrában találkozunk Tátra- Füreden tölti a téli szezont. Elegáns öltözetben áll az ablaknál és érdeklődve nézi a ródlipályán lesuhanókat.

Mici dáma is vele van és a szalon pamlagán heverész. Két év alatt valódi díszpéldánya lett a cirmos cicáknak. Föltápászkodik és a pamlag előtti asztalkára ugrik, hol egy ezüstrámás tükröcske áll. Bele néz és vizes talpaival megsimogatja fejét.

Kopognak, az ajtó feltárul és azon Tihanyi Elemér lép be.

Az elmúlt két év megkomolyitotta, megférfiasitotta és barna haját könyed dér borítja.

— Köszönöm, — szólott a fiatal asszony kezét megcsókolva, — hogy megengedte, hogy meglátogassam. Ugy-e már megsokalta maga is számkivetésemet? Esztendeje hogy nőmtől elváltam. Az már férjhez ment és én még mindig száműzve vagyok köréből, meggondolatlan ajánlatom miatt. Mondja csak mikor fog rajtam könyörülni ? Nemlátja, hogy mennyit szenvedtem? Nem látja, hogy dér borítja hajamat s a szenvedés mennyire megöregitett. Megszenvedtem én már busásan szenvedélyemért! Idám hát nem szeret? Soha többe nem szeret?

A fiatal nő szemeiből könnyek peregtek alá és megilletődve tekintett a férfi megtört alakjára. Szivében fellángolt az elnyomott szerelem és a szeretett férfi keblére borult.

Miczi dáma irigy nyávogással sietett az ablakhoz és annak deszkájára ugorva közömbösen bámult az alatta elvonuló sokaságra.

Mikor Tihanyi távozott a fiatal nő boldogan karolta magához Mici dámát és édesen súgta a fülébe: Boldogak leszünk Mici dáma!

Az élet könyvéből.

Irta : Sziklay P. Gyula.

I.

Szomorú gondolatokkal elfoglalva, gyors léptekkel jártam szobámban fel és alá, bodor füstöket eregetve öblös csibukomból. Végre ablakomhoz álltam s kitekintés az átellenes ház ablakára, melynek szép fehér függönyei alól egy csinos barna kis lány rózsás arcát pillantottam meg. Mintha leragadtak volna lábaim, úgy megálltam egy helyben, egészen elmerülve kedves alakom szemlélésében;