Székes-Fejérvári Naptár, 1911 (39. évfolyam)

Szépirodalmi rész

Olyanformán van vele az ember, mint pl. a süket fajddal, mégis azzal a különbséggel, hogy ez a derék szárnyas állat fajdnak fájd ugyan, de süketnek nem süket; hanem azért mégis süket fájd.

Én különben, mikor először hallottam említeni a hideg kovácsot, szentül azt hittem, hogy az ő becses neve Hideg, mestersége pedig kovács; azonban csakhamar kiderült, hogy az ő becses neve Bognár, mestersége pedig kovács — volt, de mivel most nem folytatja, tehát elnevezték hideg kovácsnak. Aztán mondja még valaki, hogy a mi népünknek nincs érzéke a humor iránt.

Ez a derék, jámbor és a mi fő : szörnyen ambicziózus bácsi tehát a mi hideg kovácsunk.

Azok pedig, a kik az említett kabarén jelen voltak, emlékezhetnek rá, hogy minő büszke hangon jelentette ki ez a mi közkedvelt barátunk akkor, mikor Farman Henry repülőgépjének sikerét olvasta a lapokban, szó szerint a következőket: „Szamárság az egész; majd én megmutatom, hogyan kell az igazi repülőgépet megcsinálni.“

Önök, vagy legalább is önök közül azok, a kik éppen olyan optimisták, mint a milyen én is vagyok, most bizonyára azt hiszik, hogy a hideg kovács azóta már csakugyan megoldotta a repülés problémáját, mint a hogy egy modern szakiró mondaná; más szóval pedig: feltalálta a repülőgépet, mint a hogy erre mi felénk mondani szokás.

Nos tehát, csalódnak önök is, mint a hogy — fájdalom — csalódtunk mi is, mert igy szerény, de becsületes kis községünk még mindig nélkülözi azt a várva-várt pillanatot, midőn végre-valahára belejut a históriába. Pedig hát két mozsárágyut is vettünk már erre a nemes czélra, melyet a vén Rekontra czigány éppen abban a pillanatban sütne el, mikor mi a szürke hétköznapiságból kiemelkedve, éppen átlibbennénk a históriai nevezetesség határvonalán.

(Zárjel között mondva pedig, ez a jámbor Rekontra czigány arról nevezetes nálunk, hogy a bandában ő mindig a legszélsőbb kontra álláspontot képviseli, ugyannyira, hogy az már voltaképen rekontrának is egészen jól beillik. Azt azonban mégsem sikerült semmikép sem kideritenem, hogy ezt az elnevezést valamely nagy kártyás adta-e az öregre, vagy valamely nagy muzsikus; a nyomozást ugyanis szerfelett megnehezíti azon fontos körülmény, hogy a mi községünkben kártyás is, meg muzsikus is elég bőven akad.)

De hát, a hogy talán méltóztattak is észrevenni, miként egy novellaird mondaná : az imént elejtettem elbeszélésem fonalát. Nos tehát felveszem e fonalat újból, mely odavezet bennünket ismét derék barátunkhoz, a hideg kovácshoz és az ő nagyszabású találmányához, a repülőgéphez, vagy a mint ő röviden nevezni szokta: a kormányozható léghajóhoz.

Hanem mielőtt e csodajármű viszontagságos kudarczát megismertetném önökkel, közbevetőleg megemlítem, hogy a mi hideg kovácsunk a múltkori kabaret-estély óta felettébb büszke arra, hogy őt ott az igentisztelt közönségnek.