Székes-Fejérvári Naptár, 1911 (39. évfolyam)
Szépirodalmi rész
40 Gróf Serényi Béla földmivelésügyi miniszter, nem ismeretlen ebben a minisztériumban, amelynek államtitkára volt a múltban. Gróf Zichy János vallás- és közoktatásügyi miniszter, országgyűlési képviselő az alkotmány pártnak tagja volt s Ferenc Ferdinánd trónörökösnek egyik bizalmasa. Egyik legtekintélyesebb tagja a kormánynak és mindenki a jövő emberének tartja, kire még nagy feladatok várnak. Székesfehérvár városa örökké fájlalhatja, hogy a választások alkalmával nem sikerült e jeles államférfiunak itt kibontott zászlóját diadalra juttatni. A kormány, amely ekként megalakult, nem birt többséggel, de a megejtett választások és gróf Tisza István emberfeletti agitációja és munkássága ezt is biztosították neki. A nemzeti munkapárthoz tartozó többség 1910. junius hó 20-án megalakította az „Országgyűlési nemzeti munkapártot“ s ünnepélyesen vonult fel a királyi palotába, ahol junius hó 25-én O felsége a király trónbeszéddel nyitotta meg az uj országgyűlést. Az uj országgyűlési többség, a nemzeti munkapárt, a kormánnyal vállvetve igazi nemzeti munkát szándékozik végezni. Helyrehozni a letűnt korszak mulasztásait, szociális törvényeket alkotni, a közigazgatást megfelelőleg átalakítani, ezek fogják feladatát képezni. Adja az ég, hogy nemes céloktól vezetett munkájuk a nemzet javára váljon. Országos események. Kossuth Lajosnak, nagy hazánkfiának az elmúlt évben Péczel, Erzsébetfalva, Szinérváralja és Arad emeltek szobrokat. Legkimagaslóbb volt az aradi szoborleleplezés, amelyet országos ünnepséggé avatott azon körülmény, hogy a leleplezésen Kossuth Ferenc és Justh Gyula pártvezéreken kívül számos országgyűlési képviselő és országos előkelőség vett részt. Széchenyi István grófnak, a legnagyobb magyarnak, halála ötvenedik évfordulóján 1910. április 8-án nemcsak az ország fővárosában, hanem szerte az országban, igy Székesfehérváron is, kegyelettel áldoztak emlékének. Széchenyi Istvánnak szavai, amelyekkel kijelölte a nemzet boldogulásának útját : Dolgozzunk ! Munkálkodjunk ! — talán sohasem voltak megszívlelendőbbek, mint épen most. 1910. május 16-án, pünkösd papján ünnepelte a magyar nemzet intelligenciája legnépszerűbb magyar írónknak Mikszáth Kálmánnak 50 éves irói jubileumát. A jubileummal kapcsolatos ünnepség a fővárosi Vigadó nagytermében folyt le, a hol az akkor már beteg irót szeretettel övezte mindenki. Mikszáthnak irói munkásságát, a királyi kegy is honorálta, Őfelsége a szent István renddel tüntette ki. A tudományos akadémia diszdoktorává választotta, a nemzet pedig visszaváltotta régi családi birtokát. A nagy iró azonban nem sokáig örülhetett az ily impozánsan megnyilvánult ünnepeltetésnek, a kérlelhetetlen halál a magyar irodalom nagy kárára, elszólitotta az élők sorából. Napokon keresztül a művelt világ figyelmének központja volt fővárosunk.
