Székes-Fejérvári Naptár, 1911 (39. évfolyam)

Szépirodalmi rész

108 A „Bimbó.“ Országos vásár volt Sárospatakon. Szünet lévén, a kollégium előtt nagy csapatban álldogáltak a diákok. A többek között látják, hogy egy jómódú polgártárs egy gyönyörű szép borjut vezet a vásártér felé. — Fiuk, — mondja egyik — tréfáljuk meg az atyafit s ha sikerül a becsapás, estére csapunk egy hatalmas murit. Bízzátok csak rám a dolgot ! Az imposztor általánosan ismeretes volt arról, hogy sok csínyt követett már el a czimborák nagy gaudiumára. S imigyen szólítja meg tehát az atyafit : — Hová törekszik urambátyám? — Hát vezetem ezt a szép állatot a vásárra s el is adnám, ha szép pénzt kapnék érte. — Aztán micsoda névre hallgat ez a vásárra szánt portéka? — kérdi a diák. — Bizony ennek kicsi korától Bimbó a neve, — mondja Nagy Mihály uram. — Hej ! de szép állat ; ezt bizony halálos vétek volna a vásáron elkótya­vetyélni. Ezt ki kellene taníttatni itt a kollégiumban, lenne ebből nagy ur, még polgármester is. Aztán nem is kerülne olyan sokba a költség. A polgártársnak szeget ütött ez a fejébe. Elgondolkodott. Ni-ni ! A Bimbóból még polgármester is lehet; ennek fele se tréfa! — Aztán mibe kerülne az oskoláztatás ? — kérdi. — Hát csekélység az egész; csak kerek 100 forint egy esztendőre, a mit bizony nem sajnálhat, ha elgondolja, hogy a Bimbó nemsokára nagy ur lesz. Megtörtént az alku; az atyafi lefizette a 100 forintot s mint a ki jól végezte a dolgát, feléje sem nézett a vásárnak, hanem boldog reményekkel telve, vissza­ment a faluba, de hogy hová helyezte el a Bimbót, erről bölcsen hallgatott. A diákok pedig a Bimbót jó áron eladták a vásáron s csináltak néhány vig estét. Telt az idő. Egyszer csak az atyafinak eszébe jut, hogy jó volna a Bimbó után nézni, vájjon ott van-e még a kollégiumban ? Avagy hová vitte fel az isten a sorsát? Egy szép napon beállított a kollégiumba, hogy a Bimbó után kérdezősködjék. Nagyon megörült, hogy a Bimbóból nagy ur lett: X. városban pár héttel előbb megválasztották polgármesternek. Az atyafi megörült s első dolga volt, hogy elzónázik X. városba és meg­látogatja a Bimbót. Abban az időben egy agilis, nagy tekintélynek örvendő polgármestere volt a városnak s hívták őt Bimbó Jánosnak. Az atyafi beállít a városházára s a polgármester után kérdezősködik. A hajdú útbaigazítja. Nagy Mihály uram bekopogtat s nagy zajjal teszi be maga után az ajtót : ’esés jónapot kívánva ... A polgármester fel sem néz az Írásról s dolgozik tovább. Gazd’ uram csak vár-vár, köszörüli a torkát, csoszog a lábával, de a

Next

/
Oldalképek
Tartalom