Sófalvi András: A székelyudvarhelyi Jézus kápolna. A székelyföldi négykaréjos kápolnák kérdéséhez - Múzeumi füzetek 32. (Székelyudvarhely, 2012)

demes még bizonytalanabb találgatásokba bocsátkozni az alapító személyét illetően, viszont a kutatás jelenlegi fázisában a Zsámbokréthyek jönnek a legnagyobb eséllyel számításba e téren. Figyelemreméltó, hogy Zsámbokréthy Pál Hunyad megyei birtokai olyan települési környezetben találhatók, ahol az erdélyi rotundák és centrális templomok legegyedibb és legérdekesebb emlékei fordulnak elő (Algyógy, Guraszáda, Demsus). A Mihály által elajándékozott hunyadi örökséget követően a 16-17. század fordulóján a család fő birtoklási és aktivitási színtere Udvarhelyszék lett Hogy a polgárjoggal és nemesi címmel rendelkező Mihály alapítása-e Udvarhely határában az egyedi megjelenésű fogadalmi kápolna a családi sírbolttal, melyhez a városi közéletben tevékeny szerepet vállaló Miklós szerzett földbirtokot - amennyiben helyes úton járunk -, azt további kutatások feladata lesz felderíteni. (Mindebbe a forgatókönyvbe még a Komis-jelkép is belefér, mint hatalmi tényező, ugyanis a Komis család az 1620-as évek közepéig még aktívan jelen volt Udvarhelyen.)

A magtalanul elhalt Zsámbokréthy Miklós bögözi udvarházát és jobbágytelkeit, illetve derzsi és telekfalvi birtokait a fejedelem 1625-ben Bögözi Farkas Ferencnek adományozta, ezt követően már nincsenek adatok Udvarhelyszékről a családra vonatkozóan. Zsámbokréthy Jánost 1635-ben Illyefalván jövevény lóidként írják össze, leszármazottját 1670 körül már a nemesek sorában találjuk. Aranyosszéken, Kocsárdon 1642-ben Zsámbokréthy István lófő és fiai, János és István szerepelnek a hadkötelesek jegyzékében.

A részletezett és bizonytalan adatokkal tarkított epizód után elérkeztünk a kápolna történetének viszonylag jól ismert időszakához, a jezsuita korszakhoz. Mint azt több ponton érintettük, a kápolna ekkoriban kaphatta titulusát és nevét. A székelyföldi katolikusok körében közismertté váló Istenháza Jézus Szíve-ünnepén, az Űrnapján tartott búcsúkról lett nevezetes, és feltehetőleg még a 17. század második felében is használták temetkezési céllal.

42