Sófalvi András: A székelyudvarhelyi Jézus kápolna. A székelyföldi négykaréjos kápolnák kérdéséhez - Múzeumi füzetek 32. (Székelyudvarhely, 2012)

tanúbizonysága arra enged következtetni, hogy Gyárosfalván, akárcsak a szomszédos Cibrefalván nem volt még ekkor komolyabb birtoktest, így nagy valószínűséggel megállapítható, hogy az 1570-től feltűnő birtok(ok) csak az 1562. évi felkelés után jött(ek) létre, a közszékelyek jobbágyszolgálatra kötelezésével, majd földesúri eladományozásával. A birtokosokat nem találjuk sem az 1566., sem az 1567. évi jegyzékekben, vagyis Gyárosfalván ekkor még nincsen sem lófő, sem pedig főember. Az új birtokkal rendelkezők egy része, mint a Réteniek, Jankók és a Mihályfyak Fehér és Küküllő vármegyei „bebíró” nemesek Székelyföldön, és szerzeményeik merőben új keletűek.

Eltekintve az idézett birtokosok vallási-felekezeti hovatartozásától az 1560-1570-es évek fordulóján, ismereteink szerint ők a nemesi társadalom alsó-középső szintjén helyezkedtek el, így gazdasági-társadalmi státuszuk alapján aligha köthető hozzájuk az egyedi megjelenésű kápolna, a középkori, rangos nemesi családokra jellemző temetkezési hely (kőkripta) kialakításával. Csábító lenne a felemelkedés útján elindult Ugronokban (1575-ben több faluban vannak jobbágyai a főemberek sorába kerülő Ugrón Tamásnak) keresni a kápolna építőit, erre nézve azonban pozitív adatokkal sajnos nem rendelkezünk.

A kápolna alapításának hátterében figyelembe kell vennünk egy másik szempontot is, ugyanis, mint a későbbi forrásokból megtudjuk, a gyógyforrásairól ismert Jézus kápolna helyszíne híres búcsújáróhellyé vált a 17-18. századra. A kis Istenháza keletkezését ebben az értelemben egy nem mindennapi eseményhez, pl. csodával határos gyógyuláshoz köthetjük a gyárosfalvi gyógyforrások helyszínén, ahová alapítója később temetkezni is szándékozott. Az ilyenfajta kápolnák búcsú (és vásár) kialakulását eredményezhették, azonban mindenkor előkelő birtokosok közelségét valószínűsítik. A fentiekből következik az is, hogy a kápolna alapítóját nem pusztán birtokjogi vonalon kell keresnünk. A kápolna kivételes helyzete nem szült konfliktushelyzeteket és azzal járó okleveleket, így sajnos alapításának körülményei és az alapító személye is talán örökre homályban marad. (Ilyen értelemben az Ugronok már szóba jöhetnek, mint alapítók, akik már létező vagy újonnan felépített fogadalmi kápolnájuk mellé szereztek részjószágot Gyárosfalván 1570 nyarán.)

E vonatkozásban nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy 1556-tól az erdélyi egyházmegye püspöki széke betöltetlen, és a középkori egyházjog előírása szerint kápolnát csak püspök szentelhetett fel. A Jézus kápolna felszentelését, amennyiben ezt követően épült, már nem a püspök végezte el.

37