Sófalvi András: A székelyudvarhelyi Jézus kápolna. A székelyföldi négykaréjos kápolnák kérdéséhez - Múzeumi füzetek 32. (Székelyudvarhely, 2012)

hiánya hallgatólagosan lehetővé tette az Árpád-kori keltezést is), megerősítve az előzetes falkutatások eredményeit.

A régészeti leletek és jelenségek értelmezése viszont behatárolt, így a továbbiakban a történeti háttér megrajzolásával kell megkísérelnünk a kápolna építésének és funkciójának lehetséges alternatíváit. Ez a nyomozás - konkrét történeti adatok híján - már olyan, mintha sötét ösvényen tapogatóznánk, melyen, noha vannak fogódzóink, könnyen félreléphetünk.

Az elemzést a kérdéses időszak (15. század vége - 17. század közepe) rendkívül összetett és sokrétű történeti-társadalmi-egyházi átalakulásai, változásai bonyolítják.

1571-ben csatolták Udvarhely városához a középkori Gyárosfalvát, melynek hajdani területén található a kápolna. Noha az írott adatok arra utalnak, hogy a gyárosfalviak nem mind tettek eleget a fejedelemi rendeletnek, és egy részük lakóhelyén maradt, jogilag ettől kezdve a település Udvarhely részét képezte. A vizsgálat csak területi vonatkozásban végezhető Gyárosfalva történetével együtt, ugyanis a Jézus kápolna, mint a régészeti kutatások egyértelműen rávilágítottak, nem volt plébániatemplom (a falu temploma, amennyiben volt saját egyháza, máshol keresendő). Ugyanígy nem tartozik szorosan a témához a falu keletkezése, a település ugyanis - 1567. évi első említése ellenére - a szelvényeinkből előkerült szórvány kerámialeletek tanúsága szerint valószínűleg már a 14. században fennállt.

A történeti analógiák ismeretében a kápolna építésének és funkciójának körülhatárolásában a legkézenfekvőbb egy magánkápolnával számolni. Klaszszikus értelemben ez nemesi birtokot, udvarházat és saját fenntartású egyházat (kegyuraság) jelentett, amely nemcsak a birtokos földi életének vallási színtere volt, hanem családjával együtt ide is temetkezett. Esetünkben egyelőre csak a magánalapítású egyház ismert, és a település peremén található kápolna léte azt sejteti, hogy a falunak feltehetően nem is volt plébániatemploma. Ebben a vonatkozásban kiemelendő a nemesi kripták azon sajátossága, hogy főként a családok férfitagjait temették beléjük.

Az írott források szerint rendkívül rövid ideig létező Gyárosfalva történetének lapjain fel is tűnik egy olyan birtokosi kör, amellyel összefüggésbe hozhatnánk a kápolna létesítését. Egy 1570 júliusában kelt oklevélből megtudjuk, hogy Réteni János gyárosfalvi jószágát egy mohai (Fehér vármegye) birtokért cserébe Ugrón Tamásnak adta. Alig fél év múltán született az a fejedelmi rendelet (1571. február 7.), amely Gyárosfalvát Udvarhely városához csatolta, kivéve azokat a réteket és szántókat, amelyek korábban is a

35