Vécsi Nagy Zoltán (szerk.): XX. századi erdélyi magyar festmények a székelykeresztúri Molnár István gyűjteményéből 2011. január 20 - február 25. - Múzeumi füzetek 29. (Székelyudvarhely, 2011)
Patakfalvi Emőke: A székelykeresztúri Molnár István Múzeum képzőművészeti gyűjteménye A székelykeresztúri múzeum alapító kiállítása 1946-ban, a városi Unitárius Gimnázium helytörténeti gyűjteményéből nyílt meg. Az iskolamúzeum alapítását gyűjtőmunka előzte meg, így a 150 éves iskola jelentős gyűjteménnyel büszkélkedhetett. A gyűjtemény az iskolából 1949- ben költözött el a főtéri Flórián-féle üzlethelyiség átalakított épületébe, amihez 1952-ben hozzácsatolták az egykori kaszinó épületét és udvarát is. Dr. Molnár István történelem-földrajz szakos tanár szervező munkájának eredménye a mai múzeum alapgyűjteménye, őt nevezték ki az új múzeum igazgatójának. Ezt a tisztséget 1977-ig, nyugdíjba vonulásáig meg is őrizte. Az intézmény alapító-igazgatójának a nevét 1997-től kezdődően viseli. A történelmi, régészeti és néprajzi gyűjtemény a múzeum fennállása óta külön-külön részleget alkot. A természettudományi részleg Dr. Papp Géza adománya nyomán bővült ki, ahogy a fotótéka is Nagy Béla hagyatékának múzeumba való átkerülése után lett teljes. A képzőművészeti gyűjtemény a legfiatalabb. Az állandó képtár szervezésének a gondolata Székelykeresztúr első írásos említésének 650. évfordulójára szervezett ünnepségsorozat keretében merült fel a városi múzeum részéről. Ennek előfeltétele volt, hogy az egyszintes múzeumi épület kiegészült egy emelettel és így adott volt egy megfelelő helyiség a képtár számára is. 1982 január 20-án megalakult a képtár kúratóriuma, melynek alapító tagjai a múzeum részéről a jelenleg is igazgató Fülöp Lajos, továbbá Szécsi András, Balázs Imre, Ughy István és Kiss László művészek, Pakot József Székelykeresztúr polgármestere, Palla Lőrinc városi titkár, Nagy Vilmos, Sófalvi Jenő, Barabás Vilmos, és Gálfalvi Sándor. Átfogó gyűjtés kezdődött meg, a négy művész jelentős munkát vállalt fel, hogy létrejöhessen a képtár. A kezdeti korszakban a székelykeresztúri kötődésű művészek adományoztak, ekkor került be a múzeumba Ipó László 26 olajfestménye, Márkos András hagyatékának jelentős része, a baráti kapcsolatok révén pedig például a kolozsvári Incze Ferenc több mint 50 munkája.
