Miklós Zoltán (szerk.): A Haáz Rezső Múzeum gyűjteményei - Múzeumi füzetek 26. (Székelyudvarhely, 2009)
Haáz Rezső Múzeum - évszázados folytonosság A székelyudvarhelyi múzeum tárgyállománya Erdély egyik legrégebbi gyűjteménye, története a XVIII, század másodikfelétől követhető nyomon. Az egykori református kollégium iskolamúzeumának fokozatos gyarapítása révén igen gazdag műtárgyállománnyá fejlődött. Néhány tárgy jelenlegi birtoklása folytonosságot képez az 1 797-es első Protocollumban rögzített kis régiségtár és a jelenlegi múzeumi gyűjtemény között. Valós számszerű gyarapodásról azonban a XX. század első negyedétől beszélhetünk, amikor Haáz Rezső intenzív néprajzi gyűjtésbe kezdett. A korabeli állomány ugrásszerű gyarapodása 1913-ban lehetővé tette - a kollégium épületében - az első nyilvános kiállítás megszervezését. A néprajzi múzeum, kiegészítve a kollégium érem- és régiséggyűjteményével 1949-ben állami tulajdonba került, s városi múzeumként- szűkös kiállítási lehetőségek közepette - működött. 1986-tól újabb státuszt kényszerítettek az intézményre, ugyanis a megyei múzeum udvarhelyi részlegeként üzemeltették. A központosított igazgatás 1994-ben szűnt meg, amikor újból - Székelyudvarhely mindenkori önkormányzata által fenntartott - városi múzeumi rangot kapott. Közismert, hogy a múzeum összekötő kapocs a múlt és a jelen között. A megismerés, nevelés és gyönyörködtetés céljával gyűjti, kutatja, restaurálja és kiállítja, a térség lakosainak anyagi és szellemi értékeit. A székelyudvarhelyi közgyűjtemény tárgyállományát a történelmi korok hiteles lenyomataiként értékelhetjük, hiszen egyaránt megtalálhatók itt a hagyományos, polgári vagy modern korszak tárgyegyüttesei. A lokális társadalmak kulturális javainak begyűjtése mellett, a múzeum kimagasló funkciót szán a tudományos igényű kutatások végzésére. A korábbi viszonyokhoz képest szerencsésnek minősíthető azon állapot, miszerint a birtokolt gyűjtemények mindenikét felsőfokú végzettséggel rendelkező muzeológus gondozhatja. Több évtizedes szakmai űrt szüntetnek meg az intézmény fiatal régészei. Székelyföldön (s kiváltképpen Székelyudvarhely környékén) a közelmúltig szünetelő szisztematikus régészeti feltárások fontossága valójában az új ásatások tükrében mutatkozik meg. A múzeum két szakemberre korlátozódó régészállománya eleget kell tegyen a- különféle építő munkálatok révén szükségessé vált - leletmentő ásatásokra vonatkozó felkéréseknek, s ugyanakkor saját kutatási projektjeik objektumait is igyekeznek feltárni. A történelmi kutatások - egy muzeológus munkássága által - főként a céhes élet tárgyállományának tanulmányozására, az 1 848^t9-es forradalom erdélyi eseményeinek dokumentálására, valamint Orbán Balázs személyének és munkásságának tanulmányozására éleződött ki. Nem utolsósorban, a polgári életmód tárgyállományának gyűjtése összefonódott a székelyföldi fürdőkultúra kutatásával is. A múzeum szerves részét képező Tudományos Könyvtár állományáról, akárcsak a kutató munkájuk során ezen könyvtárat igénybe vevő olvasók tájékoztatásáról, egy történész-könyvtáros kolléga gondoskodik. A gyűjtemény jelentős nyomtatványainak és könyvritkaságainak digitalizálása mellett a hely-, gazdaság- és művelődéstörténeti szakterületen végez kutatómunkát. Az értékes néprajzi gyűjtemény kezelése, rendszerezése, valamint gyarapítása egy fiatal néprajzos-muzeológus feladatát képezi. A tárgyközeli tapasztalatok szerzése és a teoretikus síkon történő vizsgálódás esetében is összefonódik. Főként a sóvidéki falvak tárgyi kultúrájára élezve kutatásait, a népi építészet, a kézművesség és a falusi közösségekben fokozottan észlelhető életmódváltást igyekszik kellőképpen dokumentálni. A képzőművészeti gyűjtemény gondozása és további a művészettörténeti kutatások végzése két szakképzett muzeológusra hárul. Egyikük számára a székelyföldi képzőművészeti események krónikájának összeállítása jelent aktualitást. A XIX-XX. 3
