Miklós Zoltán (szerk.): A Haáz Rezső Múzeum gyűjteményei - Múzeumi füzetek 26. (Székelyudvarhely, 2009)
Néprajzi gyűjtemény A néprajzi tárgyállományt Haáz Rezső kollégiumi rajztanár - XX. század eleji - gyűjtései alapozták meg. A korabeli beszámolók gyakran emlegették a „faluzó triászt", melynek tagja volt Nyirő József író, Kovács István fényképész és maga Haáz Rezső. A falvakra tett látogatások alkalmával főként az esztétikus, azaz népművészeti produktumként értékelt tárgyakat vették birtokba. Ilyen értelemben a néprajzi gyűjteményt nem teljes tárgykollekciók alkotják, inkább a mindenkori muzeológusok által prioritással kezelt tárgyak kerültek megvásárlásra. Annak ellenére, hogy némely foglalkozáskor vagy élettér nem rekonstruálható teljes egészében, a néprajzi állomány értéke felbecsülhetetlen. A kerámiagyűjteményt alkotó tárgyak legnagyobb hányada a XIX. századra datált. Csempekollekciónkban azonban ennél régebbi (XVII. századi) darabok is fellelhetők. A küsmödi Bereczki Zsigmond „sárkovács" termékei vannak legnagyobb számban. Ezeket zöldmázas domború növénydísszel megmunkált csíkmadarasi csempék, továbbá brokát- és virágmintás mázatlan, valamint kék-fehér színezésű csempék egészítenek ki. Az égetett agyagedények az udvarhelyszéki kerámiaközpontok zömét reprezentálni tudják. A bokályok vannak túlsúlyban, de céhes kerámiát, „veres" parasztedényeket, s nem utolsósorban szász és román kerámiatárgyakat egyaránt birtokolunk. Textilgyűjteményünk főként ünnepi viseleti darabokra korlátozódik. A lakóterek kiegészítő textíliái és a falusi gazdaságokban használt egyéb szőttesek gyarapítják még a gyűjteményt. Az életterek fontos tartozékai közül igen jelentős a múzeum bútorgyűjteménye. A XVIII, századi, keményfából ácsolt és geometriai mintákkal ékesített berendezési tárgyak csupán néhány darabra korlátozódnak, ellenben a XIX. században általánossá vált festett bútorállomány annál gazdagabb. A múzeum gyűjtőterületéhez sorolható fontosabb festőasztalos központok vagy családok termékeiből reprezentatív darabok kerültek az intézmény tulajdonába. Az asztalos és festő munkálatok kifinomult érzékével megalkotott 1801 -es állótálas egyik büszkesége a gyűjteménynek. A hagyományos kézműves foglalkozások tárgyai közül egy oroszhegyi kerékkészítő mester, valamint egy köröndi kovácsműhely közel összes szerszámait birtokoljuk. Töredékesebb formában azonban számos tradicionális mesterség termény- és eszközkészlete került a múzeumba. A háztartásban nélkülözhetetlen tárgyak, és a növényi rostok (kender, len) feldolgozására szolgáló kellékek mind részét képezik a gyűjteménynek. A gyűjtögetés, halászat, vadászat és pásztorkodás tárgytípusai nem szisztematikus tárgyvásárlás révén kerültek begyűjtésre, ezért a kollekciók sem mondhatók teljeseknek. Mégis az emberi élet fordulópontjainak kellékeiből, valamint a székely életmód különböző területeiről reprezentatív, vagy egyedi darabokat mondhat magáénak az intézmény. A Szejkefürdőn - Kovács Mózes kezdeményezésére és Vofkori György további ösztönzésére - felállított tizennégy székelykapu szintén a múzeum tulajdonát képezi. Közülük az 1818-as évszámmal datált fenyédi kapu a legrégebbi. A leghíresebb pedig közvetlenül a sír előterében felállított, Orbán Balázs által birtokolt 1888-as székelykapu. A több mint 4700 tárgyat számláló néprajzi gyűjtemény töredékének megjelenítésére van csak lehetőségünk az állandó kiállítás révén. De a tematikus kutatások és az időszakos tárlatok rendezése esetén, a gyűjtemény valóságos táptalajnak bizonyul a muzeológus számára. Miklós Zoltán 13
